Ez bonyolult ügy de úgye birtok tanácsot adni?

Szia. Miért lenne beteges? :) Szerintem meg tök jó annak, akire már 3 éve vágyakozik valaki. :)

Szerintem simán, lazán. Jelöld be az iwiw-en vagy a facebookon, vagy vedd fel újra msn-re. És egyszerűen csak kérdezd meg tőle, hogy hogy van, mi újság vele mostanában, mik történtek vele. Nem kell túlbonyolítani, lazán!

Fú egyből magamra és páromra ismertem a kérdésedből:)

Mi is akkor ismerkedtünk meg amikor ő 14 volt én 13 (én vagyok a lány). Vidéken voltam nagymamámnál, ott ismerkedtünk meg, és nagyon tetszettünk egymásnak, de nem volt köztünk semmi mert egyikünk se merte megcsókolni a másikat, de azért cukik voltunk:) Utána nekem haza kellett ugye jönnöm pestre, egy darabig írtunk egymásnak levelet (akkor még a net nem volt ilyen elterjedt), de aztán a levelek elmaradoztak, éltük az életünket, stb, aztán két éve bejelölt myvipen, de én nem vettem észre, nem nagyon figyeltem, sose tekeretem lejjebb az oldalt odáig ahol a bejelölések voltak, csak megnéztem jött-e levelem. Aztán ott várt egy levél tőle hogy "szia, már meg sem ismersz vagy csak leszarsz?" Először visszaírtam a sablon dumát "bocs nehari nem vettem észre", aztán rákattintottam és megláttam a képein őt...hát azt hittem leesik a lábam ha lehet mondani még 100x helyesebb lett mint régen, pedig anno is nagyon a zsánerem volt, na uzsgyi egyből vissza a levelezéshez és már gépeltem mint a kiasangyal hogy "mi van veled, de jól nézel ki, mit dolgozol, stbstb"

Így beindult egy levelezés, ami akkor úgy gondoltam hogy nem kecsegtet túl sok jóval, mert csak 1 mondatokban válaszolt, nem is kérdezett rólam semmit, úgyhogy el voltam kicsit kenődve, de végül lebeszéltük a találkozót... Nagyon izgultam, és már becsípve érkeztem a találkozóba (ezt azért nem kellett volna:D), mint később kiderült ő meg annyira izgult hogy megbukott 3 hónap után a cigileszokási kísérlete:)

Nagyon jól sikerült a randi, egy pubba ültünk be, beszélgettünk, aztán kimentünk egy pokróccal meg egy üveg pezsgővel a margit szigetre.

Tehát ez volt 2 éve, most már együtt élünk és a kezemet is megkérte már rég:)

Úgyhogy NEM VAGY BETEG, és igenis próbáld meg, ha nem próbálod még bánni fogod, ki tudja, hátha tényleg ez a lány életed párja, főleg ha ennyi ideig nem tudtad elfelejteni:) Sok sikert!

1. egyáltalán nem beteges,ha mély nyomokat hagyott benned.

2.szerintem simán keresheted vele a kapcsolatot,hisz van múltatok,ezért nem furcsa ha megkérded tőle:hogy vagy?Rég hallottam rólad. :)

mivel nálam mind a kor, mind a név stimmel, leirom, bár engem is neveztek már emiatt "beteges"-nek.

Én csak simán nem mertem lépni akkor... de szerintem nemis lett volna akkor semmi belőle. Én későn érő tipus vagyok. Picit elfeledtem, de valahogy szinte mindennap eszembe jutott. Aztán 20 éves koromban rájöttem, hogy valahogy tenni kéne a dologért... mivel a szomszédos lakótelepen élt, gyakran eljártam oda kerékpárral nyáron, illetve télen gyalog, hátha "összefutunk". Illetve akkor jött be az iwiw is.

Megvártam a névnapját, és akkor irtam. (kérdező, ezt most ne játszd el, mert ez most odébb van :P) Semmi extra, csak boldog névnapot kivántam, és irtam hogy szeretnék ismét találkozni vele.

Most a többit nem irnám be, megköszönte, nem ismert meg, szó szót követett, nem válaszolt, blablabla. Majd megláttam a párjával az utcán. Akkor megértettem, hogy miért volt ilyen hűvős.

Akkor törte szét az álmaimat, és nagyon fájt. Kb. 1 év kellett megnyugodnom. Pár hónappal később leis törölte a leveleket, mondjuk én rosszul jöttem ki ebből a dologból, mert még ennyire sem értékelt. Nem akart meghallgatni, nem adott magának lehetőséget hogy elmondjam miért kerestem - igaz persze, miért is érdekelné, ha van párkapcsolata...

Ennek már 4 éve, most kint él a párjával németországban. Természetesen a mód, hogy elhajtott, kiölte belőlem az egésszet, szerintem ha irna hogy találkozni akarna velem, és egyedülálló, akkor gondolkodás nélkül törölném a levelet.

Azóta persze felváltotta egy másik és másik lány, teljes egészében. Tudom, hogy csak bohócot csináltam magamból, és jobb lett volna inkább maradni és eltünni az árnyékban - de normálisan is le lehetett volna tudni a dolgot.

DE az biztos, hogy nagyon bántam volna ha nem teszem meg. Helyreakartam hozni a hibát, amit 14 évesen elkövettem... nem sikerült, hát nem sikerült!

És nem az számit, hogy most ő mit gondol rólam (ha egyáltalán gondol), vagy hogy hogy ért véget.

Hanem hogy megtettem.

Annyira jó olvasni a korábbi bejegyzéseket, mert én is teljesen magamra ismerek bennük.

A párommal 14 illetve 15 évesen ismerkedtünk meg. Mondhatni gyerekszerelem volt. 1,5 évig jártunk majd az én csapongó életemnek köszönhetően szakítottam vele. Aztán voltak kapcsolataim, sikerült egy komoly is 2 évig voltunk együtt, majd szakítottunk. Amikor vége lett ismét megkeresett. Akkor is sikerült összejönnünk, bár akkor nem tartott sokáig, persze miattam, akkor kezdtem a főiskolát, sok új dologgal találkoztam vidéki lévén, ami sokkal érdekesebb volt mint ő, így ismét szakítottam vele.

Időközben ismét lett egy hosszabb kapcsolatom, aminek 2,5 év után ismét vége lett. Akkor ismét megkeresett az első szerelmem. Az idők alatt nagyon sokat változtam, de még így is félve mentem bele a találkozásba is. Elkezdtünk találkozni februárban és májusban kibontakoztunk :) és azóta újra együtt vagyunk...

Sokáig bántott az a tudat, hogy ő keresett meg és én biztos nem kerestem volna meg, de ezen nem szabad gondolkodni, mert rájöttem, hogy nekem mindig is ő volt az igazi, csak nem tudtam róla, most, hogy már tudom, hogy el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Mellette olyannak érzem magam amilyen igazán vagyok.. 8 év után találtuk megy egymást újra én most 23/L ő 24

Szóval kedves kérdező, szerintem teljesen normálisak az érzéseid. És ahogy már előttem páran említették szerintem először csak lazán írj rá az iwiw-en, hogy mi újság, rég beszéltünk, vagy rég hallottam felőled, stb. ha kellemes emlékek maradtak meg rólad, vissza fog írni, velem is ez volt, a válaszából meg le lehet szűrni, hogy csak udvariasságból írt vissza, vagy ő is érdeklődik, akkor meg rá érsz gondolkodni a következő lépésen.

Remélem újra egymásra találtok, mert hidd el, ha ennyire szereted "megéri"!