A páromnak van egy csak barát "barátnője". Fiúk ti mit tennétek ebben a helyzetben?

nekem 16 éve van egy nagyon jó barátom-fiú-de vele is lefeküdtem 1x. valahogy az benne van.

lehet h jobb nálad tényleg. lehet h egyszerűen csak nagyobb az önbizalma,nyitottabb,könnyen megtalálja a hangot a fiúkkal. te viszont kissebbrendűségi komplexussal küzdesz és a helyett h te is próbálnál jó haver lenni,inkább sírsz.

de a választ csak a barátod tudja.

akkor most ki indulok magamból.

(22/f)

van egy havercsajom nevezzük M.-nak, akivel olyan szinten tudtam beszélgetni ahogy még eddig szinte soha senkivel. (kivéve talán egy gyermekkori fiú barátot)

KB örök barátomnak fogadtam a lányt..

és igen.. itt is egy bomba csajról van szó:)

be is próbálkoztam nála, de nem lett belőle semmi tehát lassan, de biztosan túl tettem magam a dolgon és barátként nézünk egymásra ami valószínű sosem volt változni.

akkor most tegyük fel a barátnőm nevezzük E.-nek féltékeny lenne M.-ra...

hiszen magas, szép, intelligens, jó beszélőkével és mindez olyan szinten amit barátnőm-E valószínű sosem tudna felülmúlni. (és most őt nem nézem le vagy vmi, de ez a száraz igazság)

ekkor ugye ő féltékeny:

első dolog ami átfutna az agyamon, hogy a barátnőm nem bízik bennem.. ami k*rva szarul esne.

másodjára kissé dühös lennék rá, hogy féltékeny egy/a havercsajra és hogy ez mekkora hülyeség..

harmadjára kifejteném, hogy én Őt szeretem nem a havercsajt.

ha még mindig nem érti meg..

negyedjére ismét dühös lennék.

ötödjére szépen kifejteném neki, hogy én a havercsajjal olyan szinten tudtam beszélgetni ami nem mindennapi...

ergo a helyzet változatlan marad akár féltékenykedik akár nem.

ez a lépés valószínű nem segítene semmit, ergo megint dühös lennék.

hatodjára próbálnék vele is olyan szinten beszélgetni mint a havercsajjal (ami nyilván nem lenne egyszerű..)

ezzel úgymond bemutatnám barátnőmnek, hogy a havercsajjal milyen szinten tudtam beszélgetni és nincs oka féltékenykedésre... mert láááám Ő vele is úgy beszélgetek mint a havercsajjal (vagy legalábbis próbálok).. tehát most már aztán semmi oka, hogy féltékeny legyen.

ezek után még mindig kötné ez ebet a karóhoz, hogy ő már pedig féltékeny.. akkor ezen a ponton NÁLAM megáll a tudomány:)

ekkor düh mellett kiábrándultság is úrrá lenne rajtam.

hetes lépés:

ekkor fordulnék a haverokhoz.

kisírnám nekik a dolgot, hogy mennyire dühös és kiábrándult vagyok és hogy miért..

srácok bólogatnának, röhögnének és azt mondanák dobjam a csajt.

nyolcas lépés:

ekkor fordulnék a havercsajhoz.

kisírnám neki a dolgot, hogy mennyire dühös és kiábrándult vagyok és hogy miért..

ő bólogatna, megértene, meghallgatna.

kilences lépés:

tanácsot kérnék a havercsajtól mitévő legyek.

mivel ő is lány így belelát a lányok agyába így ő tudna sok-sok tanácsot adni..

sokadik lépés:

ha havercsaj ötletei sem jönnek be, addigra már annyi negatív érzelem gyűlne fel bennem, hogy szakítanék... de abban nem lenne köszönet..

sokadik+1 lépés:

mennék a haverokhoz mesélni nekik hogy szakítottunk.

ők helyeslően bólogatnának.

sokadik+2 lépés:

mennék a havercsajhoz kisírni magam, hogy minden nő egy idióta k*rva.

ő bólogatna majd kifejtené, hogy vannak kivételek és a barátságunk még mélyebb lenne.

azé ne feledd, hogy ezt én csinálnám így.. és a fiúk nem egyformák..

örülök, hogy segített:)

Kedves Kérdező!

Én mint egy ilyen lány barát írnék véleményt. Én 6 évig voltam legjobb barátja egy srácnak, aki közben 3szor (nagyjából 2évente...) szerelmet vallott nekem... Azokban az időszakokban nem voltunk annyira jóban ("szüneteltettük" a "kapcsolatunkat"), de szerencsére az ilyen időszakok gyorsan elmúltak, főleg mikor a fiú az első komolyabb szerelmével összejött. Namármost mi is mindent megbeszéltünk egymással, mindent elmondott, és intim témákban is tanácsokat kért. Pl. az új barátnője olyan szűk, hogy az ujját sem bírja bedugni, mit csináljon?...

Én SOHA, egyetlen pillanatra sem éreztem iránta többet barátságnál. Én szívesen meghallgattam, segítettem, amiben tudtam és ott voltam neki, ha kellettem. Én is mindent elmondtam neki, és sokszor az ő vállán sírtam ki magam. Mindebből azt szeretném kihozni, hogy én nem is bírtam rá fiúként tekinteni, inkább mintha a bátyám lett volna. Valóban sosem tápláltam iránta gyengéd érzelmeket, és ha a barátnői féltékenykedtek rám, akkor csak nevetni tudtam rajta, hogy hogy találnak ki ilyen butaságot, hogy én és a srác összeszűrjük a levet...

A legutóbbi barátnőjét el is jegyezte, ám a lány annyira féltékeny lett a végére, hogy ha elkezdtem beszélgetni a fél éve nem látott barátommal, akkor otthagyott minket... Tudod mit csináltam volna legszívesebben? Beszéltem volna a lánnyal. Hogy tisztázzam, hogy előbb járnék egy majommal, mint az ő barátjával, és hogy soha nem kell félnie, hogy elszeretem tőle, és hogy tudom, mennyire szerelmes belé, és bármit megtenne érte (hiszen ezt is elmondta nekem...). De sajnos nem volt alkalmam erre, mivel a lány nem állt velem szóba... Azóta szakítottak. :( Hogy miért írtam amúgy múlt időben a dolgot? Mert mióta megismertem a barátomat (értsd: pasimat), azóta Ő a legjobb barátom és neki mondok el mindent, és Vele beszélek meg mindent. Meg azzal a fiúval el is kerültünk messzire egymástól és a suli miatt nehezen tartjuk a kapcsolatot.

Magamból kiindulva azt tudnám tanácsolni, hogy esetleg próbálj meg kicsit beszélgetni azzal a lány barátnővel, hogy meggyőződhess róla, hogy valóban semmit nem akar a fiúdtól és tényleg nem kell félned. 20/L

nagyon egyszerű a dolog...a "barátai" már előtted is megvoltak...ha többet akarna valamelyiktől, akkor már vele lenne együtt és nem veled jött volna össze...ne aggódj és ne féltékenykedj, minden kapcsolat alapja a bizalom, ha pedig valamely kapcsolatban az egyik fél visszaél a másik bizalmával, az előbb utóbb úgyis kiderül, fölösleges aggodalmaskodni rajta és nyomozgatni

21/L