Mit mond el ez egy nőröl?

Nem tudom jó kategóriába írok-e, de szerintem ide tartozik a kérdésem. Kérem, hogy csak az válaszoljon, aki elég komolyan, felnőtt fejjel tud gondolkodni a párkapcsolatokról, nem bántani akarom a 14-18 közöttieke, ők is írjanak ha akarnak, de úgy érzem, ez elég komoly kérdés, én leagálábbis annak szánom. Komoly válaszokat is várok!

Huszonéves vagyok (25), komoly kapcsolatokat kersek. Egy ideje ismerkedem egy lánnyal, és nagyon tetszik. Sok beszélgetés volt köztünk, szimpatikusak vagyunk egymásnak.

Ahogy írtam komolyat keresek, hosszú távra, esetleg nagyon hoszú távra, de nem feltétlenül.

Felmerült egy kérdés, gyermekvállalással kapcsolatban. Beszélgettünk, és szóba került az, hogy ki hogy áll a gyermekekhez. Ő még nem akar mostanában gyereket (22 éves meg is értem), inkább picit még a karrierje érdekli, de komoly kapcsolatra és igazi érzelmekre vágyik.

A magam részéről gyerek ügyben én sem kapkodom, még magamat kell fejlesztenem, és építenem a jövőmet, nem férne bele egy gyerek még.

A kérdéses téma az volt, hogy mit gondolunk a fogyatékos gyermekekről, és azokról akik fogyatékos gyermeket szülnek, és vállalnak, nevelenek fel stb.

Én azt mondtam, nem ítélem el azt sem aki vállalja és azt sem aki nem. Azt most tisztán érzem, hogy ha rajtam múlna egy gyermek élete, én nem nagyon akarnám a halálát, nem akarnék rábólintani egy abortuszra, főleg nem a terhesség késői szakaszában. Az intézetbe adás miatt is gyötörne a bűntudat.

A lány véleménye sokkal határozottabb volt. Teljesen ellenük van, azt mondta, hogy ő semmiképpen nem vállalá, elvetetné, meg sem szülné! Eszébe se jutna!

Elítéli azokat akik vállaják, mert úgy érzi felelőtlenség, és teher az ilyen gyermek a társadalomnak! Irritálja egy ilyen gyermek közelsége is, és nem tud velük mit kezdeni, taszítják őt!

Az lenne a kérdésem, hogy milyen ember az ilyen? Nekem rosszul esett ez a negatív vélemény, nem mondom, hogy én vállalnék egy ilyen gyermeket, vagyis nem tudom megmondani mit tennék ha olyan helyzetbe kerülnék, de engem nem taszítanka és nem irrítálnak az ilyen emberek, és nem nézem le azokat a szülőket, és anyákat, akik vállalják a több fáratságot és odafigyelést, vállalják fogyatékos gyermeküket! Én valahol tisztelem is őket ezért!

Mi a véleményetek erről a lányról? Én vagyok túl érzékeny, és nem kellene hogy ezt a dolgot ajadályként tekintsem kettőnk között? Vagy eleve halálra van ítélve a kapcsolatunk? Vagy már akkor ott kellett volna hagynom, mikor elmondta a véleményét?

Szerintetek jó vagy rossz ember az ilyen? Egyáltalán mi a vélemyénetek a témáról?

Kérem, hogy ÉRTELMES VÁLASZOK szülessenek, és hogy ÍRJATOK NEMET ÉS KORT IS!!

Köszönöm az értékes válaszokat előre is!