Lányok ti összejönnétek olyan fiúval, aki idegbeteg, epilepsziás, skizofréniás és ember ölési hajlam is van benne?

Nem.

A "normális" embereknek is van elég bajuk, nem kell a nyakamba egy ilyen pasival együtt mégtöbb...

Nagyon de nagyon szerelmesnek kell lennem bele, hogy mindezeket elfogadjam és próbáljam segíteni... Persze ha alapból azzal jön oda hozzám a srác, hogy nézd, ezzel ezzel és ezzel a problémával küzdök, már sanszos hogy összejövök e vele, anélkül pedig beleszeretni valakibe lehetetlen (mert ugye nem tudjuk kiismerni egymást)

Ha epilepsziás, akkor persze, arról nem tehet szegény, elég baj az, hogy beteg:(

Az idegbetegség meg sokféle lehet...A kettős személyiséget elég hatékonyan lehet gyógyítani pszichoterápiával, úgy tudom. Ember ölési hajlam meg, mint olyan...nincs. Bár én erről egyedi nézeteket vallok, hogy ép ésszel nem lehet megtenni. Ha valaki idáig jut, annak valami megszakadt a lelkében nagyon mélyen...

Szóval ha jó ember az illető, elirányítanám a megfelelő szakemberhez, közben lelkileg támogatnám. Az meg hogy "emberölési hajlam", gondolom elszólásokból, kijelentésekből derülne ki..akkor elbeszélgetnék vele, hogy miért gondolja így, az életéről, és megadnám neki azt a szeretetet, amit valszeg nem kapott meg...

Szia!

Az idegbeteg jelzőt akár a páromra is lehetne használni, bár ne egy tomboló őrültet képzelj el. Nagyon rossz gyerekkora volt, verték, megalázták, most pedig teljesen árva. Tudtam, hogy sok a lelki gondja, de annyira nem fogtam fel, mit is jelent ez nála. Egy este összevesztünk, és nagyon felidegesítette magát. Remegett, ökölben volt a keze, járt a lába, a szemei vérben voltak, nem bírt nyugton ülni, az első embernek nekiment volna aki csak ránéz. Engem sosem bántana, de nagyon ijesztő volt, teljesen kifordult magából. Órákon át beszéltem hozzá, nyugtattam, ölelgettem, puszilgattam, 3-4 óra után nyugodott meg annyira, hogy az ökölbe szorított kezét végre elengedje, kinyújtsa az ujjait és meg fogja az én kezem. ( Teszem hozzá még így is nagyon erősen szorított, hulla fehér ujjaim lettek reggelre, és neki is) Fél éjszakát töltöttünk így, és csak sírtam tehetetlen dühömben. Aztán sikerült megnyugtatnom, és a mai napig nem bánom, hogy ő a párom. Szeret, ő is szeret, és szüksége van rám, nekem is rá. Kitartok mellette, és ha kell egy éjszakán át beszélek hozzá megnyugtató szavakat. Nálam egy kapcsolat jóban rosszban szól. Ez a rossz része, ezt is vállalom érte. Ő is ott van ha kell nekem. Ha szereted, légy mellette, járj vele a kezelésekre, ügyelj rá h szedje rendesen a gyógyszereit, próbálj neki minél több kikapcsolódást biztosítani, és éreztesd hogy szereted és elfogadod, mert ez segít a legtöbbet. Ne haragudj ha hosszú lett, kitartást neked! 21/L