Tudom, már az is gáz, hogy ide írok, de nem tudok jobbat. Hátha lesz valami segítség?

Először is, ahogy a többiek írták, adj időt magadnak. Ne akarj most azonnal boldog lenni, mert nem fog sikerülni. Idővel elkezdhetsz társat keresni, ismerkedni, de most még korai.

Másodszor: ne legyen bűntudatod, hogy rá gondolsz. Ez normális, egy hosszú kapcsolat után az ember "elanyátlanodik". Mivel eddig minden rólatok szólt, idő, mire újra önmagad leszel.

Harmadszor: nem kell egyedül végigcsinálnod. Ha van egy jó barátod, aki nem csupán a haverod, át fog segíteni ezen. Ha nincs, és beszélgetni szeretnél, írhatsz akár nekem is, szívesen meghallgatlak.

Negyedszer: nem csak szavak, hogy keress elfoglaltságot. Nekem is most ért véget egy hosszú kapcsolatom, és terápiás célból lovagolni kezdtem. Hidd el, egy ló hátán másra nem tudsz gondolni, csak a lóra. Ha pedig társaságban vagy, kénytelen leszel másokkal más dolgokról beszélgetni, és akkor oda kell figyelned.

Egyszóval: fel a fejjel. A gyógyuláshoz idő kell. De tényleg nem muszáj egyedül.