Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám feldolgozni magamban ezt a hiányérzetet?





Én elhagytam egy ilyet mert lett olyan barátom aki éezi az ölelésben azt a bizsergést is es szerelmes ölelős.
Az ex kb olyan volt mint vmi AI.
Peobalkozott ugyan ölelgetni de az kb olyan volt mint amikor rámrakja vmi halott a karját.
En örültem hogy kikerültem ebből a beteg kornyezetbol nemhogy még gyártottam is volna az auti utodokat is hozzá.
Amikor a megismerkedtünk vagy amikor a gyerekek születtek, még nem volt ennyire látványos a dolog. A férjem is csak azért ment el kivizsgálásra mert megkértem rá az egyre befordulóbb viselkedése miatt. A gyerekek 10+ évesek.
A privátra reagálva. Hogy a fenébe ne lenne lelki és egyéb probléma 3 auti gyerek nevelése során... Próbálom a legjobbat látni mindenben, de néha rohadt nehéz.





Nincs igénye az ölelésre, vagy nem jó érzés?
Egy masszázs mennyire adja meg neked azt a kontaktust, amire szükséged van?
Nálam is lehet hasonló gond. Nem szeretem, ha ölelgetnek, csak a férjem és a gyerekek tehetik meg. Például kollégákkal is tisztáztam, hogy nem, szülinapon és karácsonykor sem.
A gyerekek viszont igénylik. Nagyon és sokat. Igyekszem megadni, és igazából jó érzés is, de aztán jön egy pont, "overtached", túl sok, kicsit hagyni kell békén, egyedül akarok lenni öt percre. Ilyenkor már azt is nehezen viselem, mikor a férjem ölelget, pedig tudom, hogy teljesen más, és normális esetben én is élvezem.
Ha ez az "overtached" állapot szinte állandó a férjednél, akkor az úgy nem egyszerű.
Viszont: a masszázs olyan, mint egy rituálé, vannak szabályok, hogy milyen irányú és erősségű érintés a megfelelő, hogyan "szakszerű". Ezek a szabályok neki segítenek, hogy követni tudja őket, mit és hogyan kell csinálni. Neked pedig a hosszas bőrkontaktus és a simogatás meg tudja adni azt a mennyiségű intimitást, amire szükséged van.










#5
Látszik, hogy nem sok tapasztalatod van.
A férjéről is csak felnőttként derült ki. Jó reggelt!
Magyarországon a legtöbb gyerekről az általános iskola alsó tagozatában derül ki, hogy autista, aspergeres, adhs-s, stb. Addig sok esetben elrendezik annyival, hogy anyuka jobban járna, ha inkább megnevelné, nincs annak a gyereknek semmi baja, csak elhanyagolta _anyuka_. (Apuka ugye nem, hiszen apukák nem nevelnek gyereket ...)
Arról nem is beszélve, hogy mennyi diagnosztizálatlan felnőtt van még mindig. Nárcisztikusok, szociopaták, skizofrének, autisták, stb, stb. Pedig ezek már az anyaméhben eldőltek.





Hogy tudtál összejönni nem autiként egy autistával?
Nem akarok bántani senkit,de engem a hideg kiráz attól hogy nem lehet hozzájuk normalisan viszonyulni,meg hozzáérni. Nem való nekik kapcsolat, legalábbis egy normális emberrel nem





6
Hala az egnek valoban nincs ezzel tapasztalatom.
Ismerosi korben nagyon hamar megvolt a diagnozis.
Eleinte csak az volt fura, hogy idegenek előtt elég udvariatlan, már-már bunkó volt, mármint csak az ismeretlenekkel de mikor pl kettesben voltunk, akkor figyelmes és kedves volt és mindenek előtt maximálisan őszinte. Mi majdnem fél évig csak leveleztünk, mielőtt találkoztunk volna így ez már az első találkozásunkra is igaz volt. A programokat előre es alaposan megtervezte, eleinte ez is elég pozitív volt, minden alkalomra emlekezett, illően reagált es viselkedett stb. A változásokat nem jól viselte, de igazából ennyivel ki is merült a furcsasága. Akkoriban a fizikai dolgokkal sem volt semmi gond. Ahogy az évek teltek és a feszültség nőtt, úgy egyre jobban előjöttek a furcsaságok.
Privátra reagálva. Nem, nincs szex sem, de nem is ez lenne a legfontosabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!