Milyen lehetőségeink vannak még?

Szeretnék több szempontot összeszedni a témában, mert úgy érzem megrekedtem, és nem látok teljesen reálisan.

A párom és én 2 éve vagyunk kapcsolatban. Én egyedül lakok, ő otthon a mamájával és szüleivel 60 kmre.

Leginkább hétvégén tudunk találkozni, vagy nálam vagy náluk.

A programjaink mostanság annnyiban merülnek ki, hogy sorozatot nézünk. Szoktunk jókat beszélgetni is, de többnyire este ér ide szombaton és akkor már fáradt mást csinálni. Nekem néha jól esne egy mozi/színház, romantikus vacsi, egy kis kirándulás stb.

Fel szoktam hozni, de ő ezeket utálja és csak hamar túl akar rajtuk esni.

Mikor megkérdezem mit csinálna szívesen, azt mondja ő jól elvan itthon így, esetleg elmegyünk enni egy bevásárlóközpontba.

Egyébként a munkabeosztása teljesen rugalmas, laptopokat, pcket javít alvállalkozóként.

Mégis 7 napból 7et dolgozna ha nem lennék. Most hogy járunk így csak 5,5-et vagy csak 6-ot. Sokszor egy nap jut rám a hétből csak.

Néha itt alszik hétköznap is, de csak ha kell alkatrészért mennie másnap reggel a szervíz-központba.

Beszélgettünk a közös jövőről, vagyis én feszegettem a dolgot mert én most leszek 30, ő pedig 5el idősebb nálam.

Ő örökölt egy rokontól egy lakást tavaly, felújítani idén fogja. Mindig úgy hivatkozik rá, hogy az Ő lakása. Tudom hogy igaz, de szóba se jöhet, hogy együtt újítsuk fel.

Ha azt mondom, hogy jó lenne építeni a kapcsolatunkat, mert így ez gyengusz, meg hogy csináljunk programokat, akkor én vagyok aki szekálja ezzel..

De azt mondja, hogy szeret és velem akar lenni, és senki se volt még ilyen jó hozzá. Nem akar elveszteni.

Tényleg nagyon jókat beszélgetünk, és jó a szexuális életünk is. Meg tudjuk nevettetni a másikat és mindig elfogadott olyannak, amilyen vagyok.

Mégis nagyon gyötrődöm, mert magányos vagyok. Ezt is mondtam neki de csak annyit mondott hogy sajnálja a dolgot.

Ha velem tervezi a jövőt, akkor miért ilyen a kapcsolatunk?

Vagy vannak ilyen férfiak, akik valójában így 100%ban boldogok, és tényleg kielégítőnek érzik ezt a féle kapcsolatot?

Sok cikket olvastam, könyveket önismeret céljából, terápiára is járok, mégsem fejtettem meg.

Elfogytak az ötleteim, de nem akarom őt szekálni tovább.

Mit tehetnék még azért, hogy tudjam, hogy az időmet vesztegetem-e?

Vagy csak még korai az összeköltözés meg az ilyenek?

Biztosan rosszul közelítem én is meg, de már annyira bele vagyok zavarodva, nem látom tisztán a helyzetet.

Köszönöm a tippeket!