Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Tényleg nem vagyok elég jó...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Tényleg nem vagyok elég jó férfi vagy csak elhitetik velem?

Figyelt kérdés

Korábban már voltam itt ezzel, ezt szeretném alul kiegészíteni: Közel 3 éve vagyok a párommal. Az eleje szépen indult mint minden kapcsolat. Aztán jöttek dolgok. Én vagyok a férfi, én költöztem hozzá mert ő városban élt és nem akart falura költözni. Segítettem a lakása felújításában emberileg illetve volt egy kis közös spórolt pénzünk azzal is. Voltam féltékeny, talán ez róható a számlámra mivel férfiak között dolgozik. Nyilván ez alapvetően nem ok, csak mint utólag kiderült én vagyok a harmadik ember aki a munkahelyről származik mert egy helyen dolgozunk. Ő volt már házas is. 30as éveink közepén járunk, az igazság hogy a szívem és az eszem vív harcot. Egyre jobban érzem, hogy mivel ő van otthon ő van fölényben. Nos mivel panelban élünk így alap dolgokat teszek még én is, bár nem vagyok ezermester de itthon kisebb dolgokat megszerelek, minden házi munkát elvállalok a mosástól takarításon át bármit. Igazából dicsérem is, igyekszem kimutatni, hogy szeretem bár már nem akkora intenzitással mivel valahogy kifogytak belőlem a dolgok idővel. Mindig az van, hogy amit én megteszek az alap mert itt élek, legyen szó bármiről. A rezsijét teljes egészében fizetem, viszont az bevallom, hogy nem igazán költök rá már korábbi dolgok miatt amit szóvá is tesz, hogy egy férfi legyen gáláns és figyelmes, nagyvonalú. Egy hónapban 1-2x elviszem vacsorázni, sokszor kirándulni, mindig viszek haza valami apróságot amit szeret. Egyszer mikor össze vesztünk akkor mondta hogy amiben a lakásában segítettem pénzzel, abból nekem semmi nem jár vissza, amit elfogadtam de azóta nem igazán tudok a pénzben közösködni. Főzni ritkán szokott de ezen kívül minden házi munkát elvégez, gyereket nem akar viszont elég gyakran iszik alkoholt, naponta vagy 2 naponta egy kis bor, korábban sör. A probléma inkább az, hogy a szomszédunk az anyja és ő is ilyen mentalitású, ő is iszogat. Amint nem vagyok itthon már jön is át a páromhoz, sokat vannak együtt. Úgy érzem mintha az anyós teljes egészében a saját képére nevelte volna, ki is szokta hangsúlyozni hogy a lánya jót érdemel és egyébként úgyis bánik vele mintha kb. 5 éves lenne. Eközben én kapom meg, hogy anyás vagyok miközben én nem járok haza csak ritkán. Tudnék írni sok mindent de nehezen tudok elszakadni mert valahol próbálnék segíteni neki, hogy picit ebből az anyai szektából jöjjön ki de nem igazán sikerül. Mindig valahogy oda lyukadunk ki, hogy én vagyok a hibás az adott dologban, akkor is én megyek közeledni ha nem is én hibáztam. Mi lehet ez? Egyik nap szeret, másik nap nem. Valami gyermekkori sérelem? Vagy az anyja személyisége ennyire bele ivódott?


A napokban történt, hogy volt egy kis féltékenységem amit nyilván már nem kezel jól. Ez talán az önbizalmam miatt van, nem gondolom magam jó pasinak és annyiszor megkaptam, hogy nem csinálok jól dolgokat. De persze van amikor megkapom, hogy igen és össze vagyok zavarodva. Aztán tegnap kicsit összeakadtunk egy bagatel témán, hogy mit együnk, mert itthon semmi nem volt és megkívánt valamit, de tudni kell, hogy diétázik és mondta hogy nem akar több ilyen gyorskaját, ennek ellenére a hónapban 3x sikerült vittem étterembe, gyros stb. Aztán mondtam, hogy a hónapban már nem akarok több ilyenre költeni, aztán ezen össze kaptunk kicsit, bár az én túlgondolásom is okozta a korábbi dolgok miatt, hogy előre gondolkodom, hogy vajon mi lehet benne. Igazából komolynak nem komoly ez a dolog, de megint előjött a szakítsunk, költözzek el, még az anyja is átjött a szomszédból, hogy hát az ő lánya nem volt ilyen én csak idegesítem, meg hogy össze kellene pakolnom és eközben a párom arcán láttam, hogy olyan anya szavainál kihúzva hallgatott. Nekem ez idegen, hogy az anyja csak úgy átjön és bele szól a mi dolgunkba, sőt erőlteti a véleményét. És persze mindent amit csinálok az édes kevés, nem vagyok férfi, hogy egy panelban, minden házi munkàt elvégzek, illetve az sem elég, hogy néha meglepem kis apróságokkal. Hogy ez nem elég, mert egy nő nőnek szeretné érezni magát és nem azt hallgatni, hogy épp fáj a derekam vagy van valami kis bajom (azóta még jobban vannak ilyen önértékelési bajaim). Mi ez az egész van hibám mert van, tényleg teljesen elvagyok havazva és nem sajnáltatni akarom magam, csak megtudni mit rontok el, hogy jobb férfi lehessek? Mit nem csinálok jól? Sírni tudnék. Neki is van baja testi jellegű ami miatt vannak hátrányai de én nekem sosem jutott eszembe őt ezzel szekálni.


tegnapelőtt 15:25
1 2 3
 21/23 A kérdező kommentje:

1#

Igen ezt többen mondták már, hogy mit akarok. Tényleg amiben hibás lehetek az a féltékenység, illetve hogy nem közös a kassza mert azzal is volt gondunk. Arra lennék kíváncsi ha nem lenne az anyja a közelében mi lenne. Az fáj, talán a legjobban hogy mindig azt érzem tényleg valamit én rontok el és valahol céloznak is rá, hogy a parom nem hibás semmiben. Nem tudom mi lehet a bajuk, de az biztos, hogy az anyóssal van alapjában valami amit átadott. Se rokonság, se barátok, mindenki ellenség.

tegnap 06:50
 22/23 anonim ***** válasza:

Ne akarj segíteni rajta, nincs értelme. Van egy baratnőm akinek az anyja nem lakik a szomszédban, mégis naponta átmegy hozzá és írányítja. Mindenbe beleszól, kritizálja, kiabál vele. Felnőtt, több gyermekes anyuka, mégsem tud az anyjával szembeszállni.

Inkább lépj ki ebből a kapcsolatból, hadd iszogassanak együtt, te pedig keress egy olyan nőt aki nem lehúz, hanem felemel.

tegnap 08:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/23 A kérdező kommentje:

22#


Vannak hibáim, mostanság kicsit jobban elvoltam foglalva a saját tüneteimmel. A felemelésre annyit szeretnék, hogy mikor kérdeztem mit tehetnék meg érte még, mert azt mondta amit nyújtok az kevés nem elég. És mondom ezért akkor légyszíves mondd el, hogy hogyan lehetne jobb amire azt mondta, nem tudja, de nem az ő feladata engem megtanítani felnőttként élni, ő már kinevelt mást, több embert már nem akar. Úgy akar egy erős társat, hogy közben neki is vannak gondjai, bajai és nem tesz meg mindent. A másik pedig, hogy nem kiabál ő vagy ilyesmi, higgadtan és nyugodtan teszik azt amit.

tegnap 08:32
1 2 3

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!