Ismerkedés szinten elfogadható, ha a másik egoistának tűnik?

Pár hetes ismerkedésben én sem engedném meg egy férfinek, hogy csak úgy beugorjon hozzám este.

Normálisan ismerkedni kell, aztán ha tett eleget értem, majd szépen lassan bevonom az életembe.

Csak arra kellesz hogy az unalmas perceit kitöltsd.

Tehát ha van más dolga ami neki fontosabb akkor nem kellesz.

Én ezek után azon gondolkoznék el a helyedben hogy mi értelme lenne rendesen komoly kapcsolat céljából összejönni egy ilyen típusú emberrel. Akinek nincs szüksége senkire, jól elvan egyedül csak akkor venne elő ha neki ideig óráig szüksége van egy kis figyelemre, egófényezésre.

Komoly kapcsolat alatt is ezt csinálná?

Hogy valósulna meg az adok-kapok egyensúlya (lelki értelemben főleg)?

Bármilyen rendkívüli élethelyzetben mennyire számíthatnál rá ha mindig saját magával van elfoglalva?

Nem baj az ha valaki ilyen személyiségű csak akkor ne h_lyítsen senkit, ne hitegesse a másikat hogy ebből még lehet komolyabb is, hanem mondja el hogy ő ilyen típus és ha nem elég belőle ennyi akkor nem érdemes folytatni az ismerkedést.

Ennél a típusnál pont az a baj hogy megy a hitegetés hogy érdemes rá várni mert jobb lesz a helyzet, de az esetek többségében ő marad ugyanolyan mert ilyen az alapszemélyisége. De az időnkénti figyelemre, egófényezésre, lelki szemetesnek azért kell neki valaki.