Mennyire gáz ha egy felnőtt (23+) jár egy középiskolással (aki nem 20 évesen érettségizett)?

Általában gáz, de ennél mélyebben nem szeretek belemenni mások kapcsolatának megítélésébe, aki 17 évesen összeállt harminc körüli faszival és tizensokéve tök jól elvannak.

Ennek a "tanára lehetne" szabálynak szerintem nincs sok értelme, egyrészt sokan nincsenek 24-25 évesen az érettség azon szintjén, ami mellett felelősen tanítani lehet, másrészt akik igen, azoknak is gyakorlatilag fel kell venni egy koravén hozzáállást ahhoz, hogy tekintélyük legyen a középiskolások előtt, mert annyira csekély a korkülönbségből fakadó a távolság (sokkal inkább lennél nővérük vagy bátyjuk, mint anyjuk-apjuk, de az oktató-nevelői szerep miatt utóbbihoz hasonlóan kell működnöd).

A 2 elég jó szempontot írt. 25 évesen is lehet valaki tényleg éretlen, akinek semmi vagy minimális párkapcsolata volt, egyetem alatt otthon lakott, épphogy pályakezdő. De lehet ennek a szöges ellentéte.

Én 23 voltam, amikor megismertem a férjem, aki 5 évvel idősebb nálam. A 18 éves lányunk szerint ekkora korkülönbség már nagyon necces ilyen fiatalon :). Mi meg sose éreztük, hogy lenne egyáltalán különbség.

Szerintem a konkrét példa (18 és 25) még belefér, de nagyon emberfüggő is.

Le leszek pontozva.. 27 éves férfi vagyok, és lenne jó oldala annak, hogy 20 éves párom van, nyernék extra 3-6 évet összeszedni magam anyagilag, hogy kényelmesebben tudjunk gyereket vállalni, házat, biztonságos szép autót venni. Mivel mindketten 27 évesek vagyunk a feleségemmel, úgy érzem, hogy a 20-as éveim második fele már teljesen felnőttesen telik, miközben látom, hogy velem egykorú barátaim még picit többet tudnak pörögni.

"Mondjuk ha egy 25+ összejön egy 17-18 évessel, hát elég érdekes. Valószínű a saját korosztályában nincs sikere és próbálkozik a fiatalabbaknál."

Vagy ami inkább valószínűbb, hogy nem jönnek be neki a 25+ nők.

Én ismerkedés terén azon a gondolatmeneten vagyok, hogy legyen meg a vonzalom(beleértve az érzelmi és a fizikális vonzalmat is), meg legyünk nagyon hasonló élethelyzetben, és ez maradjon is így előreláthatóan hasonló ideig. A kor pedig nem számít, mármint úgy, hogy nem mondom azt, hogy na ő nem érdekel, mert ennyi idős. Ettől függetlenül hiába lehetünk elég hasonló élethelyzetben, igen, bizonyos korosztályú embereket nem fogok vonzónak találni, mert ha túl öreg, akkor fizikailag valszeg nem fog bejönni, ha meg túl fiatal, akkor nem tudunk úgy beszélgetni.

Például vegyük azt, hogy én 23 leszek, egyetemre járok, dolgozom, de jelentős szülői támogatásra van szükségem, még 3 év mire végzek (jó kis egy évvel később kezdett suli, 5 év középsuli, egy év után szakváltás egy 5 éves képzésre). Az otthonról elkéreckedő 18 éves gimissel nem vagyok egy élethelyzetben, de egy velem egyidős, 18 éves kora óta dolgozó emberrel sem, és egyikkel sem kezdenék szívesen, mert nem lenne kiegyenlített a kapcsolat. A 18 éves gimissel az a baj, hogy én mennék ide-oda, de a szülein múlik, hogy oké-e, a velem egyidős, de évek óta teljesállásban dolgozik, tehát neki már lehetnek tervei belátható időn, hogy legyen közös ingatlan, a részéről lehet van egzisztenciája ehhez, én meg belátható időn belül maximum pályakezdő leszek. Ezzel szemben, azt mondom, hogy ha mit tudom én, utolsó-utolsó előtti évemen 24-25 évesen egy esti kocsmázáskor megismernék egy 18-19 éves személyt, akivel megvan a kölcsönös vonzalom és hasonló helyzetben van, mint én, kb 1-3 év eltéréssel lesz pályakezdő, akkor nem mondanám, hogy nem, mert a korkülönbség.

Aztán persze ott van az, hogy ha elég nagy a korkülönbség, akkor a ritka kivételeket leszámítva elég meredek az azonos élethelyzet, meg az azonos szellemi szint. Nekem pl kva fura, ha azt mondja valaki, hogy hát, ő 22 évesen tök jól megérti magát az éppen beleegyezési korhatárt betöltött 14 éves párjával. És azon is felvonnám a szemöldököm, ha egyetemen nappalin, olyan szakon, aminél opció a levelező, összefutnék egy olyan emberrel, akit nagyobbrészt az anyja-apja tart el, és ő csak diákmelózgat.