Nők: valóban beállnak alig néhány év alatt a szürke hétköznapok? Sokszor hamar kihűlnek a párkapcsolatok, házasságok? Nyilván nem mindenkire értve. De ahogy hallom ismerőseimet, olvasok kommenteket, mintha nagyon sokszor únnák meg nők... Folyt. lent!

Szerintem sok esetben lehet szó arról, hogy sok férfi egy idő után már nem kedveskedik semmivel a nőnek, nem bókol, nem érzi magát kívánatosnak.. Csak ez meg elveszi a vágyat is, plusz, pont ettől nem válna szürkévé a kapcsolat.

Nyilván fordítva is igaz ez persze, a férfiaknak is jól esik, ha meg vannak becsülve.

Valahogy sokan egy idő után természetesnek veszik a másikat, nem akarják minden nap "meghódítani".

Ez nem az utóbbi évek, ez mindig így volt.

Egyszer láttam egy interjút, a nő a megcsalásokról írt könyvet, és azt mondta, hogy az elsőszámú indok, mindkét nemnél, az "attention", a figyelem. Hogy az emberek nem figyelnek annyira egymásra. Úgy kell ezt érteni, hogy beleszeretsz valakibe, és mondjuk van egy aranyos szokása, amit a kapcsolat elején imádsz benne. El is mondod neki, többször megemlíted, hogy mennyire szereted az adott dolgot benne.

Aztán ugye mindennap látod, megszokott lesz, és nem dicséred. Nagyon kevés jelentőséget tulajdonítanak a verbalitásnak, pedig fontos. És ilyenkor van az, hogy beléphet valaki más, aki észrevesz, figyelmet ad, ugyanazért, amiért egykor a párod. Az már egyéni, hogy ki megy félre, és ki dolgozik a kapcsolatán.

Mindig is volt ilyen, csak régebben nem volt szokás válni. Az ok mindenhol ugyanaz.

A jó kapcsolat mint a veteményeskert. Minden nap ápolni, gondozni kell, ha azt akarod jó termést hozzon. Ha belekényelmesedsz, természetesnek veszed hogy csak úgy van és csak szüretelni akarsz járni akkor egy idő múlva felveri a gyom, kukacos lesz a gyümölcs és nem terem semmit.

A b) változat amikor a felek valójában nem illenének össze, de a kezdeti nagy rózsaszín elnyomja a józan észt.