A szüleim nem látják szívesen a barátnőmet ünnepekkor. Én a barátnőm nélkül nem akarok hazamenni, de a barátnőm nem akarja, hogy miatta ne menjek. Ilyenkor mi a jó választás?

A szüleim nem kedvelik a páromat. Igazából az exeimet se kedvelték soha, anyám kb az a típus, aki szerint soha senki nem elég jó a "pici fiához", apám meg nem akar anyámmal összeveszni, ezért mindig hagyja, hogy anyám bedumálja neki a bolond kifogásait.

Igazából anyámnak az a baja a barátnőmmel, hogy komolyanvehetetlen, meg kvás, ami amúgy nem igaz. A komolyanvehetetlen részt anyám abból szűrte le, hogy egyszer, amikor nálunk aludt, mert a vizsgálat után lekéste az utolsó járatot, akkor látta, hogy a barátnőm milyen pizsamában alszik, és hogy olyat márpedig épeszű nő nem visel, totál gyerekes, komolyanvehetetlen, baj van a fejébe. Amúgy semmi extra nem volt, csak egy plüss kezeslábas, kapucnival, meg fülekkel. Kvásnak meg azért tartja, mert a barátnőm szinte mindig szoknyát hord, télen is, nyáron is, mindenféle hosszúságban, a minitől a bokáigérőig bármilyet. Anyám szerint meg ez ízléstelen, szoknyát akkor kell húzni, ha kiöltözik valahová, indokolatlanul kiköltözni meg kvás szerinte. Az meg már csak hab a tortán anyámnak, ha az a fránya szoknya rövidebb a "térd felett egy tenyérnyivel van az alja" kategóriától.

Anyám amúgy mindig csak nekem szidja a barátnőmet, a barátnőmmel tök normális, ha találkoznak (bár ez ritka), ezért a barátnőm nem is tudja, hogy miket mond róla az anyám.

És hát amikor szóba kerültek az ünnepek, anyám azt mondta, hogy engem szívesen látnak, de a "k*va" nem jöhet. Én meg megmondtam neki, hogy ok, de én se megyek. A barátnőmnek is megmondta anyám, hogy nem jöhet, de neki meg úgy adta elő, hogy sokan leszünk, nem fér el, csak a rokonok jönnek, senkinek nem jön a párja, ha nincs közös gyerek. Ami meg a barátnőmnek egy elfogadható nézőpont volt.

Amikor a barátnőmnek megmondtam, hogy hát akkor mi együtt karácsonyozunk, kettesben leszünk (együtt élünk), nem megyek haza(neki még nincs olyan családtagja, akivel kapcsolatot tart), akkor tökre kiakadt, hogy igenis menjek, nem akarja hogy úgy jöjjön le, hogy ő tilt a családomtól, nem akarja anyámat megbántani.

Én soha nem mondtam meg a barátnőmnek, hogy miket mond róla anyám, mert nem akartam fájdalmat okozni. Ha most előállok ezzel, akkor nagyon megbántom. Nélküle nem akarok menni, eszem ágában sincs 24-25-én magára hagyni, de ugye nem vihetem a családomhoz. Ha meg nem megyek, akkor meg a barátnőm akad ki rám.