Nem merek párt keresni mert beégek. Ezt mivel magyarázzam ki?

Kerülöm a nőket, közben vágyok párkapcsolatra , de ez azzal jár, hogy szexuális viszonyt is kell létesíteni, nekem sajnos nincs túl nagy méretem, ezt úgy kell elképzelni, hogy piszoárba sem tudok pisilni mert elé megy, otthon ülve szoktam, melóhelyen wc-be előre dőlve, hogy a nadrágom ne érjen semmihez viszont azért ne menjen elé.. Sajnos ez van, erről nem tehetek szerintem.

Bennem ez akkora lelki terhet okoz, hogy nem merek ismerkedni, mert a vége az lenne, hogy.. tudjátok.

Aztán van egy ismerősöm, csaj mindig ír, kérdezte mikor érek rá, mit csinálok, mentünk múzeumba, italozni mint a haverok, én direkt figyelek arra, hogy testbeszédem ne árulja el, hogy tetszik, távolságot tartok, és ezt mindig mondja. Kerülném és hagynám , de valamiért jó vele időt tölteni. Szerintem azt hiszi homi vagyok, pedig nem, mondjuk szerintem azért mert egyszer beleült az ölembe és nem érzett semmit.. hát hogyan?? Na ez az! Sosem kérdezett rá, de nem pasizik, mindig ilyen 8-10 órákat beszélünk, teszem hozzá soha senkivel nem beszéltem ennyit. Ugyan annyi idősek vagyunk, 30.. Nekem még egy barátom sem volt soha most pótolom be.. de félek magamtól, nem vagyok jó szociális dolgokból.