A társdalom miért várja el azt a férfiaktól, hogy kevésbé mutassák ki az érzéseiket? A nőktől meg azt hogy mindig minden körülmények között tökéletesnek kell lenniük?

Én a saját elvárásaimnak igyekszem megfelelni.

Erre mindenkinek megvan a lehetősége pedig.

Én azt látom, hogy nem olyan durván, mint régebben, de egy kicsit még mindig igen. Azért még mindig hallok ilyen dumákat, és nemcsak munkásosztályból, hogy "ne sírj, ez katonadolog", "ne sírj, nem vagy te kislány" stb. férfiaknak, nőknek meg hogy "jaj, hát az egyéjszakásozás, a káromkodás, az ivás, a cigizés az nőtől még kínosabb, férfiaktól oké" meg "így öltözködj, úgy viselkedj". Ettől függetlenül, aki valamennyire egészséges pszichésen, az ezekre tesz magasról.

Ez egy jó kérdés egyébként. A pasi nem sírhat, mert hát akkor gyenge.... A nők pedig nem is finganak, nem is izzadhatnak és mindig csak teljes sminkben mutatkoznak bárhol, bármikor....

Azt gondolom, hogy leszarom. Nem érdekel a társadalom. És ez egy baromi jó szűrő. Nem ismerkedem olyan férfiakkal vagy barátkozom olyan nőkkel, akik ezeket az elveket vallják.