Hogy tudnám elviselni ezt? Teljesen el vagyok keseredve.

Én is így vagyok ezzel, a régi dolgok folyton feljönnek..2 éve szakított velem bnőm, és még ma is érzem a hiányát, a tüskét..de előbb utóbb változni fog, csak ki kell tartanunk, bíznunk abba, hogy jobb is lesz, és nem szabad feladni :)

fel a fejjel!!:)

A barátaid melletted vannak szerintem...

Mibe menekültél és miben van sikered?

Miért szoktál csalódni?

jasonló ügyem vAn pedig az enyém 1 éve történt és a srác az 1ik legjobb haverom is volt egyben...most os nèha talizunk.de akkor tiszta kèsz vagyok...szerintem mosolyogj sokat,talàlj egy

fiút ès egy hètig mosolyogj simàn aztàn menj lassan egyre közelebb...ha nem mosolyogsz nem fognak ràdnèzni,a morcos csajokat senki nem szereti:)

mondjuk teljesen megèrtelek...ha nagyon nem tudod elfelejteni ès vissza akarsz menni hozzà akkor próbàld meg fèltèkennyè tenni egy kicsit,az àltalàban bejön.

legyèl simàn mindennap boldog,mosolyogj ès egy darabig figyelj csak magadra.vegyèl olyan dolgokat amire règóta vàgytàl,csinàlj dolgokat amitől jól èrzed magad,tedd magad boldoggà:))

Nem kell szégyellned szerintem...

Az önsajnálatatás és a segítségkérés között van különbség...

Próbálj meg erős lenni és ne az legyen az elsődleges szempont, hogy legyen pasid, aki szeret téged! A családod, barátaid szeretnek! Ne menkülj más karjaiba csak úgy, mert csalódni fogsz megint! Csináld, amit a többiek írtak! Tereld el a figyelmed és foglalkozz azzal, amivel szeretsz!

Nem te tehetsz róla, hogy vége van, vagy igen??

Ha egy szemét volt, örülj neki!

hasonló helyzetben vagyok, ha van kedved velem beszélgethetsz:)

Elvesztettem apukám ,azt hittem megtaláltam azt akivel boldog leszek ,erre mikor kezdtem volna helyre jönni, elhagyott, és én sem tudok talpra állni ezek miatt.Ha lehetne összekuporogva zokognék egy üres szobába, vagy rendíthetetlenül csak futnék ,zenével a fejemen...