Örökre egyedül? mit tehetnék?

Sziasztok! olyan problémával fordúlnék hozzátok, hogy tegyem meg a sötét gondolataim egyikét, vagy van kiút?

30 éves Férfi vagyok! szüleimmel élek, van munkám,(saját keresetem) autóm, stb. nem szüleim mosnak rám, hanem én saját magamra stb!

Mégis azt érzem, hogy a párkapcsoaltok terén egy nagy nulla vagyok. egy éve lesz lassan , hogy egy 2.5 éves kapcsolatból kiszakadtam egy nárcisztikus nő mellől! nem találom a helyem a világban! nem merek kezdeményezni nőknél! bulizni nem járok, hol lehetne ismerkedni?

fent vagyok pár társkeresőn, de mindig olyanok találnak meg akik nekem nem tetszenek! akik meg tetszenek azokra nem merek írni, mert félek a csalódástól, attól, hogy semmi nem lesz az egészből és ez csak újra lerombolná az alig létező önbizalmamat! mindenki azt mondja, hogy a kűlsőmmel egyáltalán semmi baj nincs! helyesnek tartanak, jóképűnek, mégis azt érzem, hogy észre sem vesznek, mert akik ezeken a társkeresőkön vannak, azoknak a legjava az a kategória ami nekem nem jön be!

fáj azt látni a neten fb-on pl, hogy a tőlem fiatalabb lányok vagy most szűlnek vagy majd szűlnek és a lelkemnek ez annyira nyomasztó érzés tud lenni, hogy mit csináltam eddig rosszul? hogy örökre egeyedül maradok és nem tapasztalhatom meg az életnek ezt a szépségét, hogy egyszer majd a jelenleg nem létező barátnőm hasát foghatom?

Hozzátenném, hogy azóta semmi komoly kapcsolatom nem volt csak alkalmi, összejártam a lánnyal! (3 gyerekes) szintén társkeresőn ismerkedtünk meg! ileltve a randik amik voltak is ha voltak egyikből sem lett semmi! pedig nem éreztem azt, hogy annyira szar lennék mind beszédileg mind mindenileg! magamat adtam! Egyszerűen fáj ez az egész, ahol tartok, illetve az, hogy csak 3, vagy 2 gyermekes anyukák találnak meg legtöbbször a másik kategória mellett! ha 1 lenne az illetőnek, bánná a fene! Azt érzem, hogy megrekedtem egy ponton és innen nincsen tovább! szeretnék én is családot, meg kiszakadni itthonról, de egyszerűen nem tudom, hogy lehetne megvalósítani! az is lehúz, hogy, amikor bekattan a fejemben, hogy ha esetleg mégis lesz valakim, mert a sors úgy akarja , ahhoz több évet együtt kell lenni, hogy tudjunk egymással kezdeni valamit! és mivan ha 2 év múlva vele is zátonyra futnék? elkésve érzem magam! nincs kedvem emberek közé menni, kaja sem esik jól napok óta! nincs kedvem beszélgetni, egyszerűen azt érzem, hogy jobb lenne meghalni! mit tehetnék? :(