Úgy érzem mintha az apja lennék, nem pedig a párja, mit tegyek?

Senkit nem lehet megjavítani, megváltoztatni. Elfogadod vagy továbblépsz? De kérdés, egyáltalán miért költöztél össze egy ilyen életre képtelen nővel? Kizárt, hogy előtte soha nem voltatok együtt napokig, hogy ne vedd észre.

Én tuti nem ébresztgetném reggel. Állítson ébresztőt, ha megszólal keljen fel. Ha nem, akkor így járt. Vagy tanul belőle, vagy nem. Előtte persze figyelmeztetném, tudjon róla, hogy nem fogom felkelteni.

Ezt nőként írom.

Előtted is képes volt felkelni reggel és dolgozni, biztos lehetsz benne, hogy ez se változott. Ettől függetlenül ha nem érzed jól magad a kapcsolatban és nem akartok mindketten változtatni rajta, akkor ez ennyi.

Egyébként remélem szexelni se szexeltek, ha már ugye az apjának érzed magad.

Lehet, csak elhagyta az ereje, ebben az esős vacak időben nem csoda, adj neki több kávét, és jobban lesz. :)

Ha aranyos, kedves, vigyázni kell rá.

Egy párkapcsolatban megesik, hogy a szerepek félrecsúsznak, ezzel önmagában nincs ognd, de persze kezelni kell a helyzetet.

ha az egiyk fél gyámoltalanabbá válik valamiért és a másikra hagyatkozik, óhatatlanul kialakul az, hogy szülő-gyerek viszony lép fel a felnőtt-felnőtt visozny helyett. Ez persze kihat mindenre, többek között a szexualitásra is amúgy, elvégre egészéges esetben ki akar a szülőjével vagy gyerekével szexelni?

uuuugyanakkor ehhez két fél kell. Pont annyira lépett a párod gyerek szerepbe, mint amennyire te szülői szerepbe lépétl. A kettő csak együtt működik. Persze szokott lenni egy kezdeményező fél, aki elindította ezt a folyamatot, de később ismán előfordulhat az is, hogy a gyerek szerepben lévő szeretne újra felnőtt lenni, de akkor meg már a szülői szerepben lévő fél akadályozza ezt.

Persze mindig helyzete válogatja.

A másikat megváltoztatni nyilván nem vagy nemnagoyn fogod tudni. De mimvel aktív szereped van a helyzetben, azon tudsz változtatni. Egyszerűen próbálj kilépni a szülői szerepből.

Az egészet alapvetően egy beszélgetéssel kell indítani, mert ha azzal rúgod rá az ajtót, hogy minden szülői segítség amit eddig megadtál hirtelen eltűnik, az csak azt eredményezi, hogy magára hagyottnak fogja érezni magát. De ha tudja, hogy ez egy tudatos irány, akkor ez már nem sázmonkérhető.

Szóval miután megbeszéltétek a helyzetet, szépen hagyd el a szülői feladatköreidet. Ne ébreszd fel, majd felkel magától. Vagy nem, és a kkor elkésik, majd legközelebb felkel magától. Stb...

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne főzhetnél kávét neki puszta kedvességből stb...

Meg kell találni az egyensúlyt újra. De a helyzetetek teljesen természetes.

Pl terhesség és szülés környékén is ki fog alakulni hasonló helyzet egyszerűen azért, mert olyankor a nő kiszolgáltatott helyzetben van, segítségre szorul. De ez tök normális, a lényeg, hgo ykésőbb visszataláljon mindenki a saját szerepkörébe.