Néha komolyan nem érzem, hogy a barátom a férfi a kapcsolatban?

Azt eddig is tudtam, hogy kettőnk közül érzelmileg én vagyok a stabilabb, meg én sem azt mondom, hogy a férfiak ne mutassák ki az érzéseiket, de néha ez már kifjezetten irritáló és nem tudom, hogy csak én vagyok mäshogy bekötve.

Szóval egyre többször fordul elő az, pláne ha rossz napja van, hogy az éjszaka közepén írogat, hogy neki most rám lenne szüksége, menjek át hozzá, nélkülem nem tud aludni.

És oké, próbálom felvidítani az ilyen napokon, de nagyon nyűgös szokott lenni és én meg nem tudok tőle ilyenkor elköszönni, hogy már mennék aludni, mert megsértődik.

Ha valami nem úgy sikerül, shogy szerette volna, hozzám jön panaszkodni. Ami oké, nyilván megbeszéljük. De ez nála nem ennyi, hanem sokkal tovább tart. Kb mindig én vagyok a támogató fél, mindig én nyugtatgatom, mindig nekem kell az erősebbnek lenni.

Én már nem is szoktam mesélni a problémáimról.

Ez normális?

Húszas éveink elején vagyunk