Sosem kèr bocsánatot, amikor szüksègem lenne rá, mièrt? Ennyire nehèz kimondani, megbánni valamit?

Szerintem dühkezelèsi problèmái vannak, de nem kezd vele semmit. Èn vagyok a nő, együtt lakunk 6 ève. Nagyon gyakorlatias, imádom, hogy mindent meg tud szerelni ès szereti is csinálni. De ha valami nem úgy alakul, ahogy annak lennie kellene, pl. múltkor egy villany nem akart működni szerelès után, akkor csapja vágja a dolgokat (pl. bevágja az ajtót maga után, belehajítja a mosogatnivalót a mosogatóba). Emiatt többször is okozott már kárt (nem magában vagy bennem). Tegnap kivètelesen nem ez törtènt, de türelmetlen volt ès ahogy tette el a jènai tálat a hűtőbe jól megtolta ès amikor kèsőbb elővettem láttam, hogy letört a pereme, bele a kajába, amiből csak egyszer ettünk ès 2 órámba telt megcsinálni... Annyira szomorú lettem, hogy ki kell dobni az egèszet. De semmi bocsánat, semmi ne haragudj, hogy megy a kukába a munkád, csak dühös lett magára ès ment ki cigizni, ahol jól bevágta maga után az ajtót.

Mièrt nem èrdemlek egy be haragudj-ot? Nem csak őt dühíti fel a szitu, hanem engem is, mèghozzá ő is rátesz egy lapáttal, azt èrzem semmiben veszi a munkám ès ez rosszul esik. Mondtam már neki ezt (takarítás, pakolás ürügyèn, szeret kupizni èn meg folyton pakolok utána, ha nem pakolok, akkor meg kèpes a budiban èlni, nem zavarja, engem hamarabb), de nem akar változtatni (max ideig-óráig), hogy a kedvemben járjon, azt èrzem.

Lehet ezzel kezdeni valamit? Elfogadtam, hogy dühös lèlek, de hogy egy bocsánatot nem tud kèrni vagy nem èrzèkeli, hogy szüksègem lenne rá? Nem azt kèrtem tőle, hogy ne legyen dühös, csak hogy egy kicsit jobban figyeljen a munkámra ès becsülje meg. Ez szemèlyisègbeli változás lenne, ami neki nem megy?

32N ès 32F