Soha nem találok nála jobbat? Leszek valaha szerelmes?

24 leszek az évben. (Lány)Egy tök sikeres, boldog életem van, amivel teljesen elégedett vagyok. De a párkapcsolati résszel nem, és egyre nehezebb. Évről évre hitegettem magam hogy majd eljön az akibe szerelmes leszek, de nem jön.

Az összes tapasztalatom, mert volt jó pár inkább kudarcos, mint pozitív. Az összes srácnak az életemben a közös pontja, hogy sosem szerettek, vagy akármennyire is akartak, nem tudtak szerelemből szeretni. Volt, akinek túl rendes voltam, volt akivel csak szimplán nem illettünk, de talán a legutóbbi fáj a legjobban. És talán az irigység jócskán beszél belőlem. Külföldön ismerkedtünk meg, csak x ideig voltam abban az országban, tudtam hogy semmi komolyabb nem lehet. A srác nagyon törődő, egy végtelen kedves, jószívű, a hibáival együtt olyan,aki mellett eltudom magam képzelni. Sose bánt velem ilyen jól senki. Mindennap úgy alszok el, hogy reménykedek, hogy ehhez csak közel hasonlót megtapasztalok. Nem értékelem őt túl, kivételesen nagyon egyforma szeretetnyelvünk volt, a szex a legfigyelmesebb amit egy partner adhatott. Szerettem a lelkét, a személyiségét, nagyon-nagyon tetszett külsőleg.

Persze nem lett folytatás, csak a bús “az élet megy tovább dolog”. Persze történtek közben irogatások, de főleg ő kezdte ezeket leépíteni. (Egyébként igaza van, hisz úgyse lesz semmi)

Én miért nem érdemlem hogy boldog legyek? Mármint tudom hogy ennek nem lett volna jövője, de csomó egyetemi társamnak van külföldi párkapcsolata, ahol nem kérdés hogy a lányokat akarják. Nem kérdés, hogy velük, együtt akarnak lenni minden nehézség ellenére is.

Engem sose akarnak. Kedvelnek, elraknak kiemelkedő emléknek, de ennyi. Soha, egy embert se tudok mondani aki a minimumnál többet belerakott volna azért hogy velem legyen. Nekem ez nagyon fáj, tudom a realitást, hogy a távkapcsolat szenvedés, de mégis: miért nem szeretnek belém? Hogy ne legyen kérdés hogy igen, velem? A táv vagy nem távolság ellenére is?

Vagy, aki szerint túl rendes vagyok, annak az új barátnője mivel tudd jobbat? Többet mint amit én tudtam?

És én mindig meghúztam a határokat, sose kértem nagy dolgokat, elvárásokat. Én mindig próbáltam mindenkinek megfelelni (egy tök természetességgel, nem görcsösen)

Ezek a kérdések forognak bennem és egyre nehezebb ezt feldolgoznom engem miért nem szeretnek SOHA.

Egy olyan feedbacket se kaptam soha ami negatív lett volna. Érdekes, sportos, produktív és baromi érdekes életkét alakítottam.

Próbáltam ezen a srácon is továbblépni, nyáron sokat bulizni eljárni. Erre ami mondjuk 19 évesen ment, hogy sokan meg akarnak ismerni, mostmár senki. Senki nem jön oda, még egy fesztiválon se. Pedig jelenleg edzek, sokkal jobban nézek ki.

Mit csináljak, hogy egyszer szeressenek? Most konkrétan hogy egyáltalán észrevegyek amivel sose volt eddig problémám?

A saját érzésekről nem is beszélve: mivel sose voltak ezek 1000%ban viszonozva, ha kicsit is szerelmesnek éreztem magam (mint legutóbb) azt is elfojtottam, nehogy “sok legyek”

Engem miért nem választanak minden “de nélkül?” Hogy megéljek én is érzéseket?