Mennyi az elfogadható legtöbb nap maximum, ami még normális egy rendes szeretetteljes kapcsolatban, ha nem keres a párotok?

Elhamarkodott volt a kérdésen elmosolyogni, a nagyon okos hozzászólások képesek fokozni azt. :]

Válaszolók, elsősorban felétek:

Ezt a 24 órát, így órára kiszabva, meg eleve ezt az egy napot felejtsétek már el. Magazinon felnőtt tinilányok és csoportba vert barátnőin lógó "ez nőcis dolog" lányok akarnak MINDENRE szabályt húzni - 24 órás törvény, első randi csók szabálya, randevú tanácsok, így és úgy tedd, ilyenkor 3 napot várj, olyankor 4 napot, ésatöbbi ésatöbbi.

Megértem hogy minden nőnek (és feminin gondolkodású krapeknak) ez a mániája, az örökös praktikázás az egyenes út helyett... de ezt ne, kicšešztek a másikkal.

Alapvetően igaz, hogy minden emebrnek más az élete.

Nincsenek erre szabályok. Nincsenek praktikázgató törvények.

Egész egyszerűen azért, mert ármi közbejöhet:

lehet az ember leharcolt, álmos és tompa is félig már álomban a saját bejárati ajtaja lábtörlőjén amíg a kulcsokat keresi; ugyanígy lehet valami miatt iszonyatosan a plafonon, ideges, görcsös és mint ilyen pikért - egyik esetben sem túl szórakoztató és/vagy érdemleges az a párbeszéd vagy rákeresés a másikra, tapasztalatból tudom, lehetsz te felvilágosult buddha is leszedálva, akkor is vannak akik így is képesek felidegesíteni - a végtelenségig nyújtott hosszú, lefárasztó napokról pedig nem is beszélve.

Egész biztos a hülyét megkapnám, ha mostani barátnőm egyetlen kivételesen kihagyott nap után máris rugózni kezdene ezen, aggódna és kombinálna, vagy ami a legrosszabb, feljönne ide és vadidegen emberekre bízná a saját magánéletének kezelését.

(Nem tanácsokat szedni, vagy mások tapasztalatát mérlegelni, mert az rendjén van... hanem az Ő életüket a SAJÁT életére érvényesíteni, és megfogadni, akármilyen sztereotíp vagy elvakultan szubjektív maszlag is az)

Ha 3-4 napig nem jelentkezik, HOLOTT amúgy szokása, a felvetésed érthető. Több mint jogos, és az első lennék aki aggódás szelét suhintaná feléd a válaszával.

De EGYETLEN nap miatt, amikor bármi közbejöhet? :]

Elnyúzott kizsigerelő napja mindenkinek lehet, mérlegeld hogy zajlana a párbeszéd, és hogy az odavetett "Szia rossz napom van majd holnap" SMS vagy e-mail mennyire nyugtatna meg és mennyire is lenne elég neked.

Ez a 24 órázás pedig külön vicc válaszolók, nagyon vonzónak kell lenned, vagy a párodnak nagyon igénytelennek belső értékrendben, hogy hosszútávon elviselje az ilyen mizériátokat, és állandóan pátyolgasson, nyugtatgasson és/vagy engeszteljen a semmiért.

Nálunk is a leghosszabb idő, amíg semmilyen formában ,sms-ben sem beszéltünk egymással, az 1 nap volt. Bevallom, amikor ez először előfordult, kicsit aggódtam, de aztán rájöttem, hogy nincs ebben semmi. Ha néha napján kimarad egy nap, azt még túl lehet élni :) Egyébként tényleg olyan hülye gyerekes dolog ez a taktikázás. Ha beszélni szeretnél vele, ne várd, hogy ő hívjon, hívd csak fel te, hiába ő a "soros"... Ezen az "egyik nap én hívom, másik nap ő hív" szabályon eleve rosszul vagyok :D Bár ez nem rád vonatkozik, csak úgy írtam. Szóval ha aggódsz érte, vagy csak hallani akarod hangját, hívd csak föl! Örülni fog neki :)

A válasz írója 62%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 08:18

A te kommentedből lerí a féltékenység... Nyilván nincs barátnőd/barátod, és csak szeretnél te a szerelmeddel percekig csevegni a semmiről telefonon. Ha egy pár minden nap beszél egymással telefonon, akkor nyilván nem világmegváltó témákról dumálnak, hanem sokszor apró semmiségekről, amikben egyáltalán nincs semmi rossz. És talán azért mert az ember egyetemista, és uram bocsá' még szerelmes is, nem lesz tőle egy gyépés idióta. Az meg alapból jellemző egy pár fiatalra, hogy órákat lógnak a telefonon és nyávognak, de mi az összefüggés a szerelem és e között?!

ma 10:30: Az eszedbe se jut a nagy szerelemtől, hogy esetleg nekem dolgom lenne és én vagyok a szenvedő alany? De természetesen én vagyok a féltékeny, meg nekem nincs senkim. Ezt megállapítottad egy HSZ-ből. Grat.

ma 09:54: nagyon szépen leírtad a dolgokat. Érdekes módon az utánad lévők megint jöttek evvel az egy napos dologgal. Gondolom akkor kiteszi az egész napjukat ez az agyalás. Nagyon izgalmas emberek lehetnek. Én kerülöm az ilyeneket.

00:48-as vagyok. Főleg az írásomra reagálóhoz szólnék.

Nálunk egyáltalán nincs arról szó, hogy elvárnánk a másiktól, hogy keressen, vagy folyton hívogatnánk egymást. Ha utazok, általában olvasok /főleg a tankönyveimet/, vagy ismerősökkel beszélgetek. Napközben sem szoktam hívogatni a barátomat. Nem szoktunk a semmiről beszélgetni, mindegyikőnk mesél a másiknak, hogy mi történt vele aznap. Lehet, hogy ebben van olyasmi, ami a másik számára nem olyan érdekes, de mindketten meghallgatjuk a másikat. Ha pedig valamelyikőnk nem ér rá épp, akkor szól, hogy majd később visszahív. Nincs benne semmi kényszer, vagy szabály, hogy mikor kell beszélnünk, hogy mindennap kell beszélnünk, egyszerűen felhívjuk egymást elmesélni mi volt aznap, mert szeretjük megosztani a szerelmünkkel, és szeretjük hallani, vele mi volt, és jó hallani a másik hangját pl. ébredés után, vagy lefekvés előtt. Nem tudom, mi baj van ezzel. És ez nem valami 2hetes dolog, nálunk 3 éve így megy. Csak azért írtam, hogy kb egy nap már aggasztana, mert a 3 év alatt nem volt olyan nap, hogy ne beszéltünk volna és igen, ha most ilyen lenne, akkor aggódni kezdenék, mert megszoktam, hogy mindig így van, és furcsa lenne, hogy mégsem. Mellesleg össze- vissza hívjuk egymást, épp akinek előbb eszébe jut, szóval ha nem keres, felhívom én. Akkor kezdenék aggódni, ha nem is venné fel, és sehogy sem tudnám utolérni és nem is jelezne valahogy, hogy nem lesz elérhető.