Hiba volt erről másnak beszélnem?

Már megbántam, hogy a szüleimnek elmondtam, hogy a barátom hogy viselkedik velem, és miket mondott nekem. Folyamatosan azt érezteti, hogy mennyire keveset érek hozzá képest, és ki is mondja, hogy egy semmirevaló nulla vagyok. Ezt el is mondtam a szüleimnek, de már meg is bántam, mert a barátom azt mondta ezt én provokáltam ki belőle, hogy ezeket mondja. Azt el se mondtam, hogy volt, hogy meglökött, és hogy szorította a karomat, és a kezemet.

A barátom azt mondja, hogy javítsam ki a hibámat, és mondjam, hogy én voltam a hibás a veszekedésért, és ha nem vesztünk volna össze, akkor ő nem mondott volna ilyet. Bár én is tudom, hogy részben ezekkel a szavakkal igazat mond, mert tényleg nem érek semmit.

Mikor elmegyünk valahova mindig elveszi a kedvemet, legutoljára is csúnyán beszélt velem, mikor emlékként egy pár képet szerettem volna magunkról csinálni egy parkban.

Ő soha semmit nem mond el otthon a szüleinek, én meg mindent elrontok azzal, hogy ezt elmondtam, mert árulkodok rá, mint egy kisgyerek.