Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A társas magány egy idő után mindenképp felemészti az embert? Jobb a hagyományos értelemben vett magány?
Itt tulajdonképpen olyan emberekre lennék kiváncsi, akik voltak már ebben a szituációban vagy valamelyik közeli ismerősük. Akiknek nem olyan rossz a kapcsolata de magányosak. Akik éltek ebben hosszú hosszú ideig, azok utólag megbánták, hogy nem léptek előbb? Illetve ha volt, milyen tüneteket vettél észre magadon, milyen hatással volt ez rád.
Előre is elnézést kérek a hosszú kérdésért de nagyon érdekelnének és köszönöm ha megosztod velem a tapasztalataidat!
Mindkettőben voltam.
Amikor a társas magányban, akkor azt hittem, jobb egyedül.
Most úgy gondolom, jobb lenne a másik...
Nagyon nehéz, mert az ember nem "magányos", hanem inkább társtalan....
Vannak barátok, van akinek ott van a család, szülők, testvérek...
De az nem pótolja társat.
50 körül tényleg nehezebb... Pedig azt hittem, nem lesz az..
Az esték a legrosszabbak...és szomorúak.
Pedig én szrtem még egész jól elvagyok egyedül,csak ha belegondolok, hogy ez így is marad mindig...? Az nagyon elszomorít. :(
Sok itt az igazság.
Társas magányban kevés a remény arra hogy jobb lesz.
Egyedüli magányban van remény.
Ez a különbség..
A mindennapok talán rosszabbak egyedüli magányban ha gyerek van és mindent neked kell csinálni.
De van remény.
Társas magányban könnyebb szokott lenni a gyermeknevelés, az élet, de nemis kuzdesz úgy..
Ha egyedül vagy muszalj küzdened ettől vagy erőssebb.
Az első legnagyobb akadály a félelem és bizonytalanság.
Ezt kell legyőzni, ezen túllépni.
Kérdés erőt tudsz e venni magadon hogy lépj, mi az amitől félsz, mi az ami visszatart?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!