Szerintetek furcsa, ha 15000km-t utazok a barátomhoz, aki nem vár semmivel?

egy baj van ezzel, a szeretetnyelvetek nem azonos?

vagy te vársz tárgyakkal való szeretet közeledést, miközben pedig tőle simogatást és egyéb figyelmességet kapsz?

te a tárgyakban keresed a szeretetet?

mert úgy néz ki, hogy ezzel fejezed ki magad, és lehet ő pedig egy simogatásnak egyéb testiségnek örülne?

a kezdeti fázisban nem ajánlatos feldobni mindent amig közel 80%-ban nem vagy biztonyos abban, hogy a másik őszintén szivből szeret és megismer..

kicsit hamar volt ez a feladás, de jó tanulólecke lesz emlékezetes gondolom

Igazi lovag ez a pasas!

Illetve bocsi, mégsem...

Szerintem azért illett volna megadni a módját az érkezésednek. Persze, ez önmagában még nem jelent semmit, de azért eléggé intő jel...

Egyébként jobban belegondolva.. igaz, itt én vagyok a férfi, de barátnőm, akivel "csak" 400 km van köztünk, ő sem adott semmit, amikor először találkoztunk. De ő alapból nem olyan, aki szeretné az ajándékozósdit, a "kötelezőkön" kívül egyáltalán nem szeret tárgyi ajándékokat adni. De amúgy iszonyatosan odaadó, törődő, és lépten-nyomon érezteti, hogy szeret. Azt hiszem, erre mondják, hogy kicsit más a szeretetnyelvünk. Ő is mondta, hogy az se baj, ha semmit nem viszek neki, az a lényeg, hogy vele legyek. Persze, én ennek ellenére mindig viszek neki valamit.

Ha nála is csak ez van, akkor azt mondom, hogy akár még működhet is, de azért nem árt odafigyelni...

Na, meg azért van olyan, hogy lovagiasság. Oké, én is az egyenjogúság és egyenrangúság híve vagyok, de azért szerintem ilyen esetben illett volna legalább valami szimbolikus kis aprósággal kedveskednie.

De amúgy itt az idő, hogy ezt megbeszéljétek! Egy kapcsolathoz hozzá tartozik a kommunikáció is.