Ha egy férfi egy év után sem pedzegeti az összeköltözést, nem vitt haza bemutatni, de minden kis saját egyéni projektet megoszt veled, bár sok közös nincs bennünk, ez teljesen kuka, ugye?

29 éves férfi, mindketten saját lakásban élünk, így nem anyagi kényszerből lenne, viszont számomra fontos lenne ez a lépés. Felhoztam neki még az 1. évfordulónk előtt, nem keltett benne rossz érzéseket az ezen való gondolkodás, de sajnos azóta se merült fel benne, ennek már 2 hónapja. Viszont történtek vele változások, rendszeretőbb lett hirtelen, szerzett néhány növényt és venni fog magának egy hüllőt, később egy másik fajt is akar. Véleményem nem kérdezte, csak azt hogy ez van, ezek a tervei. Én nagyon meglepődtem, persze pozitív értelemben, mert eddig ez a felelősségteljesebb énje még nem annyira jött elő. Azon megsértődött, hogy látszólag nem nagyon értékeltem, hogy rendet tett, és azt is megjegyezte, lehet többet takarítok, de akkora rendet én se tartok... én esküszöm az egy élő öregistenre (ha létezik), hogy ez így sosem merült fel kérdésként, vagy problémaként vagy megjegyzésként közöttünk. Ő nem ismert abban a korszakomban, amikor a depressziómat a rendmániámmal lepleztem, amióta gyógyszert se kell szednem, rájöttem ennél fontosabb dolgok is akadnak az életben, meg amúgy disznóól azért nincs. Vagy vegyem ezt jó jelnek, hogy lettek igényei, és gondolkodik valami pozitív változáson, ami minket is érint???

Sajnos azonban nincsen egyetlen közös hobbink sem. Szeretné, ha megnéznék filmeket, amiket ajánlott, meg nála szinte állandóan filmeket kell nézni, mást nem lehet... az ő műfajai viszont nem igazán az én asztalom...

Próbáltam jelezni, hogy nekem másra is igényem van, magányosnak érzem magam a kapcsolatban, nekem egy kapcsolat nem a fotelharcolásról meg a szexről szól, hanem ahogy a barátaimmal is teszem, legalább néha el akarok menni ide-oda vele is, és nem az ő haverjaival együtt, hanem kettesben. 3 hete volt ilyen utoljára, az is csak egy röpke ebéd volt, ezzel letudta évfordulónkat meg a szülinapomat, amit elfelejtett és utólag se lepett meg semmivel, de végül is kifizette az ebédet. És előtte egész nyáron volt össze-vissza 2 randink, ami mozi volt, szóval nem valami egymásra hangolódós, kapcsolódós program. :( Bírom a haverjait, de lassan eljutottunk oda, hogy minden héten velük kell valamit csinálni... de szépen kimaradok ezekből egy pár hétig és megyek biza a saját barátaimmal, meg elutazom kicsit a szüleimhez ezt meg is mondtam neki, de erről soha nincs semmilyen véleménye, nemhogy "hiányozni fogsz vagy valami". Egyetlen egyszer se merült fel az, hogy MI. Elmentünk nyaralni. Ez az egyetlen MI gesztusa volt felém egész évben. :(

Én szeretném ha megértené, hogy nem egy jó haverka vagyok, akivel össze lehet járni szexelni. De úgy érzem ez sem jó, egyre rövidebb meg nem simogat eleget azelőtt, hogy a lényegre nyúlna és ez nekem tök illúzióromboló, ugyanis egyszer elmagyaráztam neki, hogy nincs hüvelyi orgazmusom, egy csomószor megkérdezi, miért vagyok száraz, van-e síkosítóm, és eszébe nem jutna, hogy hát, valahogy el kéne érni, hogy hangulatba jöjjek, és valamit másképp kéne csinálni. Egyetlen egyszer nem kérdezett semmit mi a jó nekem, vagy hogy tanítsam-e hogy működöm. Oszt' nem tudom, lehet az exe egy sorozatélvező, Niagara-vízesés volt, akinek nem kellett semmi felvezetés. Mennyiségre elég... És lassacskán utójáték sincsen semmi. Nem mond kedves dolgokat, vagy valami témát nem vet fel, persze megmaradt a szokásos bújás, de rengetegszer csak felpattan, "fel kéne kelni" vagy "aludni kéne".

Tudom, ez ezen a ponton nem kérdés, hogy nem érdeklem eléggé, vagy ez a kapcsolatosdi nem érdekli velem (vagy egyáltalán, mással se biztos) csak vagy magának se vallja be, vagy kényelmes, hogy van kivel szexelni, meg elmondani hogy amúgy van barátnője. Barátnőm szerint viszont szeret, teljesen laza velem, amikor lát minket, fel van oldódva, vannak kedves gesztusai (mint a mindig meghív a kajára), mindenki előtt bújik, puszil és szeretem ezeket a dolgait, meg alapvetően tök segítőkész.

Csak én nem valaki barátnője akarok lenni, hanem az élettársa, mert korban már ez nagyon gagyi nekem, 20 évesen elmenne, de majdnem 30 évesen én már azt keresem, aki a gyerekem apja lesz és ez így nem igazán biztató. :( És azért ennél több alap kéne egy kapcsolatra hosszabb távra gondolkodva, amin ő nem is gondolkodik ezek szerint csak él bele a vakvilágba vagy önmegvalósít... köszi, ha elolvastad a bánatom, panaszom...

Ezerszer könnyebb lenne, ha ő dobna engem. Iszonyatos, hogy mindenkit én akarok dobni, nem igazán viselem ezt a szerepet már lelkileg, mert annyira vágyom egy jól működő kapcsolatra. És higgyétek el, ő előtte vállalhatatlan jelöltek voltak, hosszú idő után ő tűnt egyedül normálisnak, és egyáltalán nem hittem, hogy ez lesz ebből 1 év alatt, vagyis kb. a semmi, mert azért nem így indult. :(