Több éve vagyunk együtt a barátommal. Fél év után akart szakítani, mert voltak különböző gondok, de aztán megbeszéltük, hogy megpróbálunk változni.. Van értelme egy ilyen kapcsolatnak?

Aztán ezután fél évvel megint akart szakítani, mert valóban kissé bunkó voltam, tény szóval ez az én hibám volt. A legutóbb megint akart szakítani( kemény 1 óráig tartott a szakítás), amikor semmi gondunk nem volt, minden rendben volt. Előtte láttam is rajta, hogy bizonytalankodik, nem biztos magában, mert többször kérdezte, hogy mi összeillünk-e meg hasonlók... Aztán az utóbbi időben teljes mértékben meg van győződve arról, hogy én vagyok az igazi és teljesen biztos ebben. Ez abban nyilvánul meg, hogy az utóbbi időben valóban sokat változott jó irányba. Szoktam is tőle kérdezni, hogy már félek attól, hogy legközelebb mikor jut eszébe megint ez. De mindig mondja, hogy nyugodjak meg többször már nem fog bizonytalankodni és ezt be is fogja bizonyítani. Mit gondoltok erről? Szerintetek érdemes vele maradni vagy ezek után inkább hagyjam… Vagy inkább csak félt a komolyabb elkötelezettségtől?? Előttem azért jópár lánnyal volt, de ez mellett voltak hosszabb kapcsolatai is. 24L/24F

(Megcsalásos kommentektől ha lehet kíméljetek, mert nem erről van szó…)

Ha esetleg leülnék vele és átbeszélnénk az eddigi éveket??

Ui.: Szüleim is kedvelik, minden rokon kedveli. Pedig aztán az én rokonaim eléggé válogatósak ilyen téren.. :D Amikor nem kedveltek valakit, akit bemutattam az valóban aztán ment a süllyesztőbe, mert kiderültek dolgok..