Nárcisztikus a barátnőm?

Sokszor észreveszem rajta az önkritika teljes hiányát. Ha éppen (szerinte) önkritikus, akkor az inkább mártírkodás és önsajnalat: nekem semmi nem sikerül, mindent elrontok, csúnya vagyok, stb.

De amikor valójában hibát kéne beismerni, az nem megy.

Példák: takarításnál a törékeny és nehéz dolgokat a földre tettük le. A 2 kilós kézi súlyzók is a földön voltak, ő belerúgott, de persze egyből engem ordított le, hogy én vagyok idióta, mert letettem a földre.

Másik példa: messengeren általában csak ír és ír, néha semmit nem reagál arra amit írok neki. Sem saját dolgokra, sem arra amit ő ír. Nem mindig van ez, de gyakran. Ez néha bosszantó, pl. ha mozit foglalnék és kéne a válasza. Közben persze írja, hogy melyik kolléganője mit csinál és/vagy reelseket küld, de nem reagál nekem. Olyankor rászólok, hogy “bocsi de válaszolnál erre a kérdésre?” és erre gyakran megsértődött, hogy “nem vagyok vak, láttam, majd válaszolok, mit kell türelmetlenkedni”. Szóval leszoktam erről. Amit kell azt megoldom a válaszai nélkül, a többit meg nap végén szóban. Nemrég volt apukám szülinapja és szóltam neki reggel messengeren. Utána nem reagált, aztán délután letolt, mert látta Facebookon, hogy felköszöntik és nekem esett, hogy miért nem szóltam? Mondtam neki, hogy szóltam, görgess vissza. Meglátta, hogy tényleg írtam, és utána egyből nekem esett, hogy ha láttam, hogy nem reagált, akkor miért nem szóltam rá újra. Mondtam, hogy ne haragudj, 30 éves felnőtt ember vagy, ideje lenne odafigyelni a dolgokra.

Aztán nagyon összevesztünk, pont azt vágta hozzám, amit én gondolok róla, hogy ő nem vállalja felelősséget semmiért. Már tényleg nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy vele, de ez így nagyon nem jó.