Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Szüleim nem kedvelik a barátom...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szüleim nem kedvelik a barátom, és senkivel sem tudok erről beszélni...Valaki?

Figyelt kérdés

Sziasztok

Barátommal 4 hónapja vagyunk együtt, de már 3 éve ismerjük egymást. Intereneten ismerkedtünk meg, egy nagyon közeli barátommal is megismerkedett ebben az időben (ő fiú). Ez annyiban baj, hogy amikor mi összejöttünk barátommal, a közös haver nagyon kiakadt, és mindenféle kitalált dolgot mondott a szüleimnek a barátomról (pl hogy kislányokat fotózgat, pucér képeket kéreget lányoktól, és felveszi videóra a közösüléseket. Na igen, ez engem is sokkolt, de kifaggattam őt, és ezek nem igazak egyáltalán ((biztos vagyok benne))).

Ezután szüleim a barátomat megutálták, engem meg jól lecsesztek.

Mióta együtt vagyunk 5x taliztunk, de csak 1-1 napokra, mivel nálunk nem tud aludni. Ő egyébként 2 órányira lakik tőlünk, nála sem tudtunk, anyáék nem engedtek volna el engem. Kizárt.

A baj az, hogy ezekből csak 1et vallottam be hogy vele leszek, a többit bekamuztam. Arra is anya a fejét forgatta, apa pedig telebeszélte a fejem hogy ő egy rossz ember és csalódik bennem. Mondvám hogy "de persze te tudod mit csinálsz".


Megbolondulok ettől, hogy a szuleim ilyenek. Igazuk van annyiban, hogy erettsegin kivul nincs mása, dolgozni kezdett utána.

Az a baj, félek a véleményüktől. Itthon utálok lenni, nagyon toxic a környezet, konkrétan robotnak vagyok befogva, én takarítok főzök csinálok mindent a házban, ezért ha elmegyek akár 1 napra már leüvöltik a fejem.


Holnap lenne találkozóm a barátommal, de félek elmondani nekik. Pedig muszáj lesz. Nem akarok többet hazudni.

Ti mit mondtok? Kérlek, valaki segítsen, teljesen elvesztettem a reményem.


UI: Első párkapcsolatom, de nagyon boldog vagyok vele. Megértő, tisztelettudó, aranyos fiúról van szó, aki sosem ártana nekem.

Én 18 ő 20.



aug. 31. 22:37
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:

Őszintén?

Ha nekem a szüleim az alapján ítélnének meg valakit, és főleg: az alapján alkotnának véleményt rólam, hogy egy random másik idegen az altuális kiszemeltemről mit gondol, akkor onnantól igyekeznék a nullára redukálni a velük való kapcsolattartást.

Szerencsére persze nem ilyenek (jó, apámmal mindig is fagyos volt a viszonyunk, de anyukámmal bármit meg lehet beszélni), de ha egy szülő nem partner a felnőtt (!!) gyerekével, akkor talán nem kellene túlerőltetni az őszinteség dolgot.

Amúgy meg ekkora távolságot simán át lehet hidalni. Nem kell midnenkinek mindenről tudni..

szept. 1. 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 A kérdező kommentje:

Köszi utolsó:)

Sajnos az én szüleim... Hát, a munkájukból és életükből adódóan kihatott rájuk a sok stressz, idegroncsok, alig lehet velük megbeszélni valamit.

Valóban nem nagy táv, de ők még felnőttkoromban is tudni akarnak mindenről, kihez megyek, mit csinálunk, közben pedig hivogatnak. Nemsokára elkezdek dolgozni, így kevesebb szabadidőm lesz amit otthon töltök, remélem így kicsit abbahagyják ezt a folytonos kutakodást utánam.

szept. 2. 08:43
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!