Minek megházasodni, ha idővel úgyis megunjuk egymást?

Sajnos erre az igazságra csak 2 házasság után jöttem rá...

De végül rájöttem! :)

A házasságnak nincs köze a szerelemhez. Nem szerelemből maradtak házasok régen sem az emberek, hanem mert úgy tudták magukat fenntartani, adott egy biztos pontot az életben, meg ha születtek gyerekek, akkor adott ennek egy formális keretet, nem csak úgy "elvoltak" egymás mellett a szülők.

A többit leírta 3-as.

"Volt idő, amikor a házassági eskü (betegségben, szegénységben, jóban-rosszban stb.) még jelentett valamit. Az emberek áldozatokat hoztak egymásért. Ha valami elromlott, azt nem lecserélték, hanem megpróbálták megjavítani"

Haha! Na, ez az ő korosztályukra pont nem jellemző 😅 Csak megszólták volna a nőt, ha elvál a férjétől. Főleg falun.

Az emberek addig tartanak ki valaki mellett, amíg lángoló szerelem van. Utána nem tudnak mit kezdeni a másikkal, pedig szerintem innentől jönne a legszebb időszak.

Alapvetően olyan emberrel kell hosszútávon tervezni, akivel összeillünk. Nagyon kevés pár illik össze, mert hiába ott a testi vonzalom, az nem elég.

Tudatosan kell kitartani a másik mellett még akkor is, ha időnként úgy érezzük, mással jobb lenne. De nem szabad egymás kezét elengedni. Vannak hullámvölgyek, szürke hétköznapok, hangulatváltozások. Ez minden egyes kapcsoaltban így van, nem lehet örökké tűzben égni. Ezt el kell fogani.

Persze nem kell, csak ha az ember azt érzi, hogy tényleg vágyik valakire, aki ugyan így gondolkodik, kierőszakolni nem szabad semmit sem magunktól, sem s másiktól.

Hogyan lehet érdekesnek maradni? Fogalmam sincs. Sokat gondolkodtam rajta, miután elhagytak más nőért. Arra rájöttem, hogy olyan életvitelt érdemes kialakítani, ami mindenkinek kellemes. Kompromisszumokkal, tisztelettel, odadigyeléssel.

Anno sok konfliktust generáltam otthon, ezt nem szabad. Nem a másikon kell levezetni a feszültséget, emellett egymásnak a szabad teret is meg kell hagyni(például ha éppen egy szombati nap csak ülni akar és TV-zni, akkor tegye azt, ne rángassuk el), a házimunkát meg kell osztani egymással.

Na és az együtt töltött minőségi idő. Gyerek után sem áll meg az élet, lehet menni randizni, újdonságokat kipróbálni, ami mindkét félnek jól esik. Egy nyaralás ne a veszekedésről szóljon, ahogy látom majdnem minden párnál.

Nagyon fontos az, hogy az ágyban is hasonlóak legyenek az igények, tudatosan nem szabad hagyni, hogy ellaposodjon a dolog.

Baromi ritka, hogy az ember olyan embert talál, akivel mindezeket hosszútávon megélheti. Sokszor évekkel később derül ki, hogy nem ezt vártuk, vagy nem azt nyújtjuk, amit terveztünk.

Azt tapasztalom, hogy az ember vagy ül és megalkuszik, nem dolgoznak azért, hogy ne így éljenek (vagy az egyik fél belegebed, a másikat nem érdekli), vagy pedig az első adandó alkalommal félremegy.

Egyébként meg szerelemből házasodni hülyeség. Viszont az a bwj, hogy hiába beszélik meg a felek, hogy mit szeretnének egymástól, vagy nem tudják, vagy hazudnak, hogy bevágódjanak a párjuknál. Hamis ígéretek, tévképzetek, tuti boldogtalanság egy idő után.

8. "Utána nem tudnak mit kezdeni a másikkal, pedig szerintem innentől jönne a legszebb időszak. Alapvetően olyan emberrel kell hosszútávon tervezni, akivel összeillünk"

Nagyon-nagyon kevés ember gondolkodik így. A legtöbben a fellángoló szerelmet nézik be összeillésnek, és akár évek múltán derül ki, hogy semmi keresnivalójuk egymás mellett.

Aki meg az első hullámvölgyben már mást akar keresni, az teljesen komolyanvehetetlen. Hullámvölgyek márpedig mindig vannak, olyan nincs, hogy örökké 120%-on pörög a kapcsolat.