Mit csináljak, hogyan tudnék kilépni ebből?

A férjemmel a gyerek születése óta nagyon rossz a viszonyunk. Nagyon el távolodtunk egymástól és már nem tudunk egymáshoz normálisan szólni. Olyan szintű stresszben élek emiatt mindennap, hogy súlyos tachycardiam lett illetve pánikbeteg lettem (előtte sosem voltam ilyenre hajlamos)…Már hónapok óta nem is alszunk együtt. Egy egyszerű “szia-t” sem tudunk flegmázás és undorító hangsúly nélkül oda szólni a másiknak, de többnyire nem is köszönünk egymásnak. Én már egyszerűen undorodom tőle…

Szóba hoztam neki többször, hogy váljunk el, mert nekem ez így nem jó, a gyereknek meg végképp nem, de hallani sem akar róla. Nemrég volt egy vitánk, ahol kezében a gyerekkel elkezdett ajtót csapkodni, meg üvöltözni velem….én erre mondtam neki, hogyha nem akar egy baromi nagy pofont kapni, akkor azonnal maradjon csendben és ne csapkodjon a gyerek előtt, pláne nem úgy, hogy a kezében van. Erre ő annyit mondott nekem, hogy kussoljak el, ő legszívesebben elásna engem kint a kertben és köszönjem meg, hogy eddig nem tette meg…

Utána megint össze vesztünk valamin és mondtam, hogy ennek nincs értelme, hogy erőltetjük ezt a kapcsolatot/házasságot, erre neki állt velem üvölteni, hogy ne higgyem azt, hogy én elvehetem tőle a gyereket (szó sem volt ilyenről), mert ő mindennap vele akar lenni és inkább engem megmérgez, minthogy velem maradjon a gyerek és pokollá teszi az életem, ha külön merek költözni tőle.

(Egyébként egyáltalán nem foglalkozik a gyerekkel, mert munka után állandóan a telefont nyomkodja és játszik, szóval nem értem mi ez a nagy “gyerekőrület”)

Hogyan tudok ebből kilépni? Kitől tudok segítséget kérni? Nem akarom, hogy elvegyék tőlem a gyerekemet!!!! Rettenetesen félek, hogy vagy ő vagy a gyámügy elveszi tőlem az egyetlen kincsemet ezen a világon.

22/L