Kompromisszumok. Meddig menjünk el a másik kedvéért?

Olyan par leresek akivel hasonlo az izlesunk es a vilaglatasunk.

Igy alt nem kell kompromisszum hogy menjunk vagy ne az adott prgramra.

"Mondjuk egy nőt untat a horgászás és az is, ha a férje minden reggel órákra elvonul emiatt. A férfi szeret horgászni, szívesen bevonná a párját is."

Itt megmutatkozik, hogy nem ugyanazok vagyunk. Először is mindig a nőktől van elvárva csak, hogy engedjenek, azt megérti mindenki, ha a pasinak nem jön be a csajossssss hobbi.

Másrészt, a párom pont jár horgászni, és nem akarja velem megosztani. Biztos elvinne, ha mennék, de miért akarná, hogy búval baszott fejjel szétunjam magam?

Harmadrészt, a legjobb kedvromboló az, ha valaki nem lelkesedik azért, amiért te. Olyanokkal kell hobbizni, akik ugyanúgy belelkesednek a dologtól.

Amúgy szerintem sem ördögtől való dolgok, de soha nem töltenék egy percet sem olyan helyen, ahol nem akarok lenni, és hála az égnek, a párom sem az a fajta, akinek az az öröm, ha cipel mindenhova, ahol szarul érzem magam.

"Egyik alkalommal egy srác szerette volna, ha a kishitű, testképzavaros párja el tudná engedni a "hülyeségét" és elmenne vele strandra"

Olvastam a kérdést és tényleg nekiestek páran a kérdezőnek indokolatlan vehemenciával, de ne költsünk már hozzá a történethez. Még a srác sem mondta, hogy a barátnője "kishitű" vagy "testképzavaros" lenne, csak annyit írt, hogy a párja egyszerűen nem szeret strandolni, de ha jól emlékszem még wellnesezni sem. Egyszerűen vannak emberek, akiknek ez nem jön be, sőt, kifejezetten diszkomfort érzést kelt bennük és nincs köze ahhoz, hogy nem szereti a testét vagy mentális problémái lennének. Ha a toleranciát elvárjuk az egyik irányba illene megadni visszafelé is. Amúgy a másik kérdésben a srác azt is írta, hogy ő szíve szerint egész nyáron a vízparton lenne, mert él-hal ezért az életérzésért, hát nem látom be, hogy ennyire eltérő attitűd esetében hogyan lehetne kompromisszumot kötni.

Abban egyetértek, hogy 1-1 esetben, amikor nem arról van szó, hogy az egyik agyérgörcsöt kap még a program hallatán is, meg lehet egyezni egy köztes megoldásban, de ott, ahol kifejezetten utálják a másik kedvenc időtöltését nem tudom mennyire fenntartható egy kapcsolat.

Én nem vagyok a kompromisszum híve. A kompromisszum azért "szép" mert minimum az egyik, de inkább mindkét félnek szar a végkifejlet, amit lehet cipelni évekig is, de egyszer elég mélyre vág a szálka, hogy egymásnak ugorjanak, vagy valamelyik megunja az állandó megjátszást, magára erőltetést, kényszert és kiugorjon.

A konszenzus lenne a célravezető, de egyrészt az sokkal nagyobb pillanatnyi erőfeszítés (hiszen addig kell körbe járni a témát, míg mindkét félnek megfelel a megoldás) másrészt sokszor nem létezik.

Én kötöttem kompromisszumot, de mennyit. Addig, addig, míg jóformán másból se àllt a kapcsolat. És nem lett nekem kevésbé szar attól, hogy a másik fél is majd meg feszül, hogy jó legyen, így neki is szar az egész.

Jártam olyan koncertre, ami nem érdekelt. Ma már kifejezetten viszolygok az adott zenekar minden számától. Hallagattam olyan zenét autóban, vagy otthon, ami nagyon távol állt tőlem, mert a párom azt szereti, legyen neki jó. Mentem összejövetelekre, kísértem ismeretlen emberek esküvőjére, bár semmi kedvem nem volt. J!tszottam a háziasszon,t, amíg bírtam, bár nem testhez álló szerep és még lehetne sorolni. Tudod miért nem teszem többet? Amiért abba is hagytam. Felmerült már benned, hányadik ilyen kompromisszum után adtad fel teljesen önmagad? Bennem felmerült és nem tudom megmondani. De, introvertáltként rendszeresen jártam vele barátokhoz, olykor bulizni, jöttek állandóan a haverjai, mert "persze nem gond", nem mentünk sétálni, mert az unalmas, bár én nagyon szeretek, nem volt háziállat (jelenleg 3 van) mert a lakásba nem jöhet, mert koszos stb. Közel 8 év "termése" van a fejemben.

Ha valakivel nem tudunk olyan megoldást találni, ami valóban mindkét félnek kielégítő, akkor elbúcsúzom, mert a kompromisszum sima koporsó szög, amiből 1-2 elférhet egy kapcsolatban, de nem csak annyi lesz hosszútávon, ha nincs valós összhang.