Kinek van igaza?

Hosszú sztori lesz a teljesebb képért.

Egy éve vagyok együtt a párommal. Feltűnt már korábban is, hogy mindig sajnáltatja magát, mindig, minden sztoriban ő az áldozat, ami részben igaz is. De elképesztően negatív. Nála a pohár nem csak, hogy mindig félig üres, de büdös a víz benne és törött a széle is és biztosan valaki meg akarja mérgezni.

36 éves, van egy 14 éves kisfia, akit világ életében egyedül nevelt. Soha nem volt mellette senki 1-2 évnél tovább és ő sem élt együtt még soha senkivel.

Emiatt az anyja nagyon sok mindenben segített neki, bár a párom ezeket természetesnek veszi valahogy. Amióta bekerültem a képbe, nagyon sok feladatot átvettem az anyjától - orvoshoz járás, suliba bemászkálni, stb. - és tudom az anyjától és az iskolától is, hogy ezeket a párom soha nem csinálta. Ezt egy fél mondat erejéig ki is kérte magának amikor meséltem például neki, hogy mi volt az orvosnál, akkor felcsattant, hogy "szerinted én nem tudom ezeket? én vittem előtted mindig orvoshoz". Az anyjától meg pont az ellenkezőjét hallottam...iskolában szintén ugyanez történt. Most voltam a gyerkőccel fogorvosnál és a fogdoki letolt, hogy a gyereknek nagyon sok rossz foga van, de mindig küldtek haza papírt, miért nem foglalkoztunk vele? Én meg csak álltam és néztem...itthon megkérdeztem tőle, hogy tényleg volt ilyen? Akkor felháborodott, hogy nem volt, de nyugodtan higgyek a fogorvosnak.

Most volt nemrég az évzáró, ahova eljött, életében először. Ezt ő persze nem így gondolja, de sem az anyja, sem a gyerek nem támasztja alá, hogy ő elment volna valaha is. Múlt héten még azt beszéltük itthon, hogy nem megyünk el, "le van szarva". Aztán mama bejelentkezett, hogy ő elvinné, én pedig finoman presszionálva lettem, hogy menjek el én is. Amikor ezt megtudta, akkor hirtelen ő is meg tudta oldani. Mama nekem négyszemközt mondta, hogy örül, hogy a lánya jön és jó hatással vagyok rá, mert korábban soha nem volt még.

Ez visszajutott a párom fülébe és iszonyat haragra gerjedt, mert egyébként gyűlöli az anyját. Állítása szerint gyerekkorában végig bántalmazta fizikailag és lelkileg is, amit nem vonok kétségbe. Viszont most ez egyáltalán nem látszik. Figyelmes, kedves, segítőkész és nem konfrontálódik, pedig a lánya rendszeresen pokróc módon viselkedik vele.

Azt tudom elképzelni, hogy a kedves mama ezeket megbánta, de nincs annyi bátorsága, hogy bocsánatot kérjen.

A párom szerint viszont ez színjáték, manipuláció és idióta vagyok, hogy beveszem.

Közben meg jön ezer red flag a párom oldaláról, például itt volt az évzáró. Odajött a szülői munkaközösség elnöke hozzá, hogy végre találkoznak, jó lenne, ha rendezné az osztálypénzt, mert több éves elmaradása van. Erre a párom elkezdett kiabálni, hogy ő nem tud erről. Erre szólt az SZMK-s, hogy ott az osztály facebook csoportja, oda rendszeresen beírnak mindent. Erre a párom felcsattant, hogy hát ő onnan ezer éve kilépett, mert nem kíváncsi arra, hogy melyik tanárnak milyen ajándékot kell venni, amit meg sem érdemelnek, mert szar minden. Erre az SZMK-s mondta, hogy pedig ezért maradunk le minden határidőről (és tényleg így telt a tanév), mert nekünk a gyereken keresztül kell megüzenni külön a dolgokat.

De hasonló red flag az, hogy elsőajtós buszoknál sosem mutat fel diákot a gyereknek, a sofőrök meg volt, hogy utánunk kiabáltak, meg megmondták, hogy addig nem indulunk el amíg nem mutatunk valamit. Ha meg szólok neki itthon, diszkréten, hogy elteszem én a gyerek igazolványát, akkor kiakad, hogy még védem a sofőrt, idióták, hát látszik, hogy diák. Mondom igen, de ez a szabály.

Egyik ilyen alkalommal a sofőr megmondta, hogy nem megy tovább a busz, én meg fogtam és vettem appon keresztül egy vonaljegyet. Na, ezután egy hétig nem beszélt velem, mondván, hogy én őt megaláztam. Szerintem meg az volt megalázó, hogy miattunk nem ment a busz tovább.

De ugyanígy nagyon gáz szerintem, hogy tömegközlekedésen, ha valaki 1 méternél közelebb áll, akkor nekem, jó hangosan mondja, hogy "hát bazdmeg beleáll a seggembe". Vagy moziban simán rászól bárkire, hogy "fogd már be".

Ezeket csak a teljesebb képért írtam le.

A lényeg: nem tudom, hogy mit gondoljak erről a anya-lánya viszonyról. Neki én áruló vagyok, hogy elhiszek bármit is az anyjának, az anyja viszont semmi rosszat nem mond róla. Nem tudom, hogy anyuka tényleg ennyire ügyesen manipulál, vagy tényleg a lánya a toxikus és nárcisztikus, amit egyébként a párom rendszeresen hozzávág az anyjához. Nem egyszerű.