Lehet csak nekem esik rosszul, de tényleg nem vagyok boldog tőle?

Ha esetleg mégsem, akkor az a minimum, hogy ő megy a kanapéra. Nehogy már téged száműzzön. Akármilyen felelősségteljes és nehéz és stresszes munkája is van, az össze sem hasonlítható azzal, ha te esetleg szoptatás közben elbóbiskolsz napközben és elejted a gyereket vagy bármi baleset történik, mert már nem bírod.

És amúgy én totál felháborodtam volna a gondolatért, hogy engem küld ki. Ha őt zavarja, menjen ő.

Vagy aludjatok felváltva a kanapén. A korábbi megoldások is jók: kényelmesebb kanapé, füldugó, tapaszok, sprayk. Ha hosszútávon megmarad a horkolás, akkor érdemes orvoshoz fordulni, és kideríteni az okát.

Egyébként szerintem a horkolás ritka idegesítő, hiába nem tehet róla az illető. Nekem apám horkolt nagyon, de úgy, hogy a másik szobában is felkeltem gyerekként tőle. Amúgy a füldugók hosszútávon elég kényelmetlenek, szóval alkalmanként használnám csak, hogy ne kezdje ki a fülét. Szóval én kombinálnám a megoldásokat, ha van rá lehetőségetek. Egyik nap te alszol a kényelmesebb kanapén, másik nap ő, harmadik nap füldugó, negyedik nap spray vagy tapasz (ami beválik). Nyilván nem megrögzötten ragaszkodva a sorrendhez, legyen mindig az aznapi megbeszélés része.

Kitartás, remélem megoldódik :)

Kérdező, te azt érted, amit te magad írsz?

9-es hsz-ban azt írod: "Hol van itt a történetben a gyerek? Olvasni és azt értelmezi az megy?"

A kérdésben ezt írod: "annyira horkolok, mikor a 3 órás etetés után visszafekszünk aludni".

Hogy-hogy hol a gyerek? Kit etetsz 3 órakor, ha nem a gyereket, talán a férjedet? Istenem...

Most pedig a 19-es hsz-ban ismét ezt írod: "Soha nem horkoltam. De k*rva fáradt vagyok a gyerek miatt. Gyanítom ez az ok."

Előbb még te kérdezted, hogy hol van a gyerek a sztoriban, most meg te magad írod, hogy ez az ok... Szomorú, amikor az anyák a gyerekvállalás után jönnek rá, hogy hibáztak, de hát mindegy...