Nem számít megcsalásnak, de hátbaszúrt a párom, hogyan kezdjem el a feldolgozás folyamatát?

Ezt a történetet muszáj leírnom, mert napi szinten kísért. A párommal lassan egy éve vagyunk együtt, ezalatt az idő alatt rengeteg dologban hazudott nekem, jelentős dolgokban, vagy nem, ezt nem tudom eldönteni. Soha sem volt előtte párkapcsolatom, előéletem sem egyáltalán és önmagamtól egy teljesen nyugodt természetű ember vagyok, soha sem kutakodtam, soha sem féltékenykedtem, akármit tett, 100%-os bizalommal fordultam felé, hiszen megérdemli, a párom. A kapcsolatunk egyébként úgy indult, hogy mindketten valami extrábbat kerestünk, szex kapcsolatot, de mellette mély beszélgető társat, tehát nem egy lelketlen kúrópajtit, hanem kicsit furán hangzik, de szó szerint barátok voltunk extrákkal. Kisiskolás korunk óta ismerjük egymást, legjobb barátok voltunk 2 évig, de aztán gimi alatt teljesen eltávolodtunk, ő ment jobbra, én balra. Pont gimi utáni nyáron hozott össze minket az élet, ő medikus szakra jelentkezett egyetemre, így emiatt neki nem fért bele kapcsolat, én pedig sosem akartam, viszont a testiséget már szívesen megéltem volna. Így hát eldöntöttük, hogy egy ilyen kapcsolatba viszont benne lennénk, ez pedig tökéletesen alakult. Ugyanolyan elképzeléseink voltak a szexről, az életről. Nem elég, hogy baromira működött a kémia, még a hosszú órákig tartó beszélgetéseink is úgy hangzottak, akárcsak egy mesében, szó szerint tökéletes volt minden. Azt is megbeszéltük, hogy senkinek sem fedjük fel a másikat, nem akarjuk ezzel akár rossz hírét kelteni a másiknak, szóval köztünk marad minden, ami történik. A fordulópont fogalmunk sincs, mikor jött el, nem tudjuk, mikor szerethettünk egymásba, nyilván ez egy folyamat volt, de egy idő után volt egy pont, ahol egyszercsak természetessé vált a “szeretlek” szó, “feleségül foglak venni”, “te vagy a családom, a mindenem”, “te vagy az egyetlen nő, akit vonzónak találok” és hasonló mondatokkal illetett napi szinten, küldte állandóan a dolgokat, amik rám emlékeztetik és mindig biztosra ment azzal, hogy tudassa velem, a legkülönlegesebb nő vagyok az életében. Ha barátokkal volt, végig küldözgette a béna szelfiket és állandóan hangüzikkel, hívásokkal bombázott, szinte már nem is a társasággal volt. Ezidőben egy találkozásunkkor egy műanyag gyűrűvel megkérte a kezemet, mondván, nemsokára megteszi valódi gyűrűvel is, nem is sokára. Az utakon ugyanúgy megcsókolt, a kezemet mindig megfogta, és bátran posztolt engem bárhova.

Ekkor mi még hivatalosan NEM voltunk együtt, kiemelem, mert ez fontos a sztori szempontjából. A tagadási fázisának vége lett, kimondtuk az igent. 3 hónapja voltunk együtt, amikor egy teljesen bizalmatlanságtól kívülálló okból adta meg a jelszavait nekem, tehát benne volt a telómba a messengere, de sosem kutakodtam.

Egy nap, pont munkába voltam este, amikor elkezdett bennem furkálódni egy gondolat.

Sosem gondoltam, hogy megcsalna, inkább egy pozitív érzés volt bennem. Pont egy nehezebb időszakban voltam, kellett egy kis önbizalom boost, megfordult a fejemben, hogy szeretném látni azt, ahogyan esetleg beszélt rólam a barátainak, vagy hogy egyáltalán ejtett-e szót rólam a kapcsolatunk előtt, ő hogyan látta a dolgainkat, stb.

Hát rákerestem a nevemre, és jött a feketeleves. Az egész nyár alatt történt kapcsolatunk alatt szarrá szapult az összes létező haverjának, név szerint említett, képekkel együtt, elküldött nekik minden létező intim beszélgetésünket, véleményt formált arról, hogy számára egy 10/4-es nő vagyok, akinél ő jobbat érdemel, kifejtette azt is, hogy tudja, hogy én kapcsolatot akarok, de a pinámmal nehezen fogok kapcsolatot szerezni, jött-ment, semmirevaló szuka kurvának tartott, akivel már kivan a fasza és a köztünk történt szexuális élményekről is kitalált mindenfélét. Egy egyetem alatti futókalandnak állított be engem úgy, hogy én a lelkemet kitártam, biztonságot adtam neki, soha sem kellett hazudnia semmiről, mert bármit megértettem volna és minden napomat azért éltem túl, hogy a hét végén vele lehessek végre. Ezek csak felszíni dolgok voltak, a java ezután jött. A kapcsolatunk kivirágzása alatt megismert egy lányt, igazából csak flörtölgetni kezdtek egymással a gólyatáborban, az éjszakai fürdőzésen, elvonultak a barlagfürdőhöz és innen már kérdéses, hogy mi történt. A csók az biztos, de a többiről teljesen máshogy nyilatkozott az összes haverjának. Volt olyan sztori, hogy már közvetlen ott a medencébe szexeltek, volt olyan, hogy csak petting volt ott, volt olyan, hogy a koli szobába vitte fel és ott húzta meg, illetve olyan is volt, hogy felvitte, kielégítették egymást sneaky-be, mert a szobatársak is ott voltak, és reggel a felügyelők nyitottak rájuk full meztelenül. Több verziót is láttam már, de ezek emlékezetesek voltak. Ezután volt egy éjszakai buli, ahol együtt volt ezzel a lánnyal, itt sem fix, hogy mi történt. A sztori legdurvább eseménye most jön, mert hogy ez már a hivatalos együttlétünk előtt, alig 2-3 héttel történt. Egy régi ismerősével találtam beszélgetést, ahol pont a barlangos lányról volt szó, a lány óvaintette a párom, mert ő ismeri a barlangos lányt és csak a gólyatábor alatt több különböző sráccal látták együtt, úgy, hogy 3 éve párja van. A párom erre meglepően válaszolt, nem tudta, hogy párja van, de sebaj, “este végig együtt voltunk és most este is nálam aludt.” Amikor ezeket megláttam, összeszorult mindenem, mert visszakerestem a találkáinkat és erre másnapra ÉN aludtam abban az ágyban és nekem mondta, hogy tiszta szívéből szeret és nem tudna nélkülem élni. Szembesítettem a tényekkel őt, szakítást fontolgattam, testen kívüli mentális állapotban voltam, elmagyarázhatatlanul elárultnak, kihasználtnak és megalázottnak éreztem magam és gyűlöltem a párom tiszta szívből, az öngyilkosságot fontolgattam minden egyes percben, soha, senkitől nem kaptam még ekkora fájdalmat. Az egyetlen szabályt már nyár elején leszögeztünk, mégpedig, harmadik személy semmiképp nem fér meg még egy ilyen kapcsolatban sem, tehát ha megcsókol, esetleg lefekszik vagy már csak úgy gondol egy másik nőre, tudni szeretnék róla. Neki ez a kérésem nem volt szent. Ezeket az információkat nem egy alkalommal találtam meg, ez több nap leforgása volt, ezalatt szakítottam vele, ordítottam vele, zokogtam. Ő a munkahelyemen, az otthonomban, mindenhol megjelent, hogy térden állva, zokogva esedezzen a bocsánatomért, könyörgött mégegy esélyért, elismert mindent, bevallott mindent mindenről, de ezek azóta sem tisztázódtak. Azóta már több új dolgot is megtudtam, rengeteget veszekedtünk, ha a téma feljön, még mai napig úgy összeveszünk, hogy szétverjük a lakást. Ő eleinte teljes meghunyászkodást választott, de azóta állandóan azzal védekezik, hogy nem voltunk ilyenkor még együtt. Szerintem ez nem jogos érv. Egy párkapcsolat nem feltétlen akkor kezdődik, amikor kimondja a két fél. Ha mi 3.-án kimondtuk az igent, 2.-án nem ugyanazt éreztük? Értem, amit ő akar ezzel mondani, de ez nem jó érv, mert mi akkor már szó szerint egy pár voltunk, csak nem lett kimondva szóban, és eltitkolta előlem, aminek szintén biztos oka van. Mégha nem is konkrét megcsalás, én abszolút úgy éltem meg, hiszen szerelmesek voltunk már akkor is. Ha pedig nem szeretett a kapcsolatunk előtt, miért terveztük a jövőt? Az első csókjának történetét is eltitkolta előlem, hiszen mint kiderült, egy olyan lánnyal volt, akivel mai napig jóban van (a kérésemre már nem tartja vele a kapcsolatot, de akkor sem értem, miért titkolta el). Akárhányszor is tanácsolták, fórumokon is írták, hogy ki fog alakulni újra a bizalom, nem érzem így, rengeteg idő eltelt, és továbbra sem emésztettem meg. Hogy tudta hátbaszúrni a “babáját”? Miért hazudott? Miért nem voltam neki elég? Tényleg hazugság volt a teljes nyári kapcsolatunk? Hogy gondol rám valójában? Rettenetesen fáj minden ezzel a sztorival kapcsolatban, mert ő egy nagyon jó ember, a legjobb ember a világon. Nála tisztább lelket, gyermeki szívet sosem láttam még. Mindent megtesz értem, mindent megtesz azért, hogy visszanyerje a bozalmamat, és én nagyon nagyon nagyon szeretném újra ezt, nálam jobban senki nem akarja elfelejteni a történteket, de nem tudok felejteni, őt pedig nem akarom bántani ezzel többet, mert gyakorlatilag eddig nézve feleslegesnek tűnnek az erőfeszítései és mindig bűntudatot keltek benne, akaratlanul.