Mit reagáljak erre a helyzetre?

Két hónapja megismertem egy nagyon aranyos srácot, alattam jár egy évvel egyetemen. Tudta az elejétől, hogy végzek, és azt is hogy az ország másik végébe költözöm.

Randizgatunk, de nem vagyunk 'úgy' párkapcsolatban; egy korábbi beszélgetés (hosszú) miatt úgy gondoltam hogy talán én ijesztettem el a témától és azt gondolja úgyis nemet mondanék, ezért rákérdeztem hogy mit szólna ha mostantól a barátomként hivatkoznék rá.

Kicsit megdöbbentem, mert a válasz egy nem volt, egy lamha magyarázattal hogy "ennek úgy is vége lesz amikor elmegyek Júniusban, meg minek amikor technikailag úgy is olyan mint egy kapcsolat, akkor meg úgy is mindegy."

Erre az én reakcióm nagyjából annyi volt hogy "ok, de akkor ennek így nincs sok értelme".

Ezt egy két órás beszélgetés követte, aminél a nem-ből egy igen lett, és hogy megijesztettem, és csak fél a távkapcsolattól, de szeretne a barátom lenni, és nem akart megbántani. Végül abban maradtunk hogy kedden ír ha akar beszélni (ő mondta hogy akar és javasolta), ha nem ír, ennyi volt.

Mivel holnap szigorlatom van (érezhető hogy mennyire tudok ezután rá készülni) így nem akarok ezen gondolkodni.

A srác tényleg tetszik, nyilván mint mindenkinek van egy pár hüly.e dolga, de összessegében nagyon aranyos, türelmes, érti a humoromat és figyel rám. A kétórás beszélgetés alatt végig ölelgetni próbált és könnyes volt a szeme, így szerintem tényleg nem gondolta végig a dolgokat. Viszont az is igaz, hogy amikor megkérdeztem hogy fordított esetben ugyanígy reagálna-e mint én, egy igen vot a válasz. Tehát tudja mi a gondom.

Szóval, lelkileg mire/hogyan készüljek kedden - már ha ír- és mi a véleményetek a helyzetről?