Mit csináljak, ha a barátnőm teljesen eltüntette a libidómat?

Én az első kapcsolatomban pont ilyen voltam mint a barátnőd.

Lelkes és odaadó de a szenvedélyt hírből sem ismertem.

Nem azért szexeltem mert kívántam, hanem, hogy örömet okozzak annak akit szeretek.

Én sem voltam soha kielégítve, azt mondogattam akkor a páromnak, hogy én képtelen vagyok az orgazmusra ne ostorozza magát ez miatt (ami mondjuk nyilván nem volt igaz, hiszen magamnak megtudtam oldani)

Akkoriban azt gondoltam, hogy én sajnos ilyen vagyok, ez van.

Aztán jött a következő párom aki mellett nyilvánvalóvá vált, hogy nem és nagyon nem vagyok ilyen.

Már a pillantásától is izgalomba jöttem, úgy kívántam, hogy a falat kapartam és már az első alkalommal orgazmusom volt vele.

Olyan volt ő nekem mint egy megváltás, azt éreztem, hogy végre élek és lélegzem, felszabadító volt.

A ti kapcsolatotok is olyan mint az én első kapcsolatom.

Nulla kémia.

Ezzel ideig-óráig el lehet vegetálni, de a vége ugyanaz lesz, szakítás.

Te döntöd el meddig húzod.

33/N

41, ha látod még, hol és hogyan találtál rá arra a bizonyos következő párodra?

Veled egykorú nő vagyok, és annyira elkeserít, hogy mindig csak a nulla kémiába futok. Persze lezárom viszonylag rövid időn belül, de hiába, ha vagy nem jön senki hosszabb ideig, vagy ha jön, megint nulla kémia. Úgy vágyom rá, hogy legalább még egyszer az életben részem lehessen olyanban, amiről írsz, hogy "Már a pillantásától is izgalomba jöttem, úgy kívántam, hogy a falat kapartam és már az első alkalommal orgazmusom volt vele.", de sosincs szerencsém, és ötletem sincs, mit csinálhatnék, mert a net nem jött be, nagyrészt onnan valók a nulla kémiások, élőben pedig ha meg is ismerek időnként valakit, akivel lehet, hogy működne, neki már ott "a' zasszony" meg a gyerek(ek)...