Ilyen esetben a gondolkozási idő vagy a szakítás a jobb megoldás?

Nem szeretnék túl sok konkrétumot leírni, hogy ne legyek felismerhető. 3 éve vagyunk együtt, én vagyok a férfi. Van egy gondunk, ami már a kezdetektől jelen van, és több problémát is szül. Egyszer már próbáltuk megbeszélni, akkor abban maradtunk, hogy mivel nagyon szeretjük egymást, bármi lesz, megoldjuk majd. Sajnos nem nagyon van középút, valakinek engednie kell. Barátnőm az, aki alkalmazkodóbb volt, de látom, hogy szenved ettől a helyzettől és az élteti, hogy majd a jövőben, legyen az akár sok-sok év múlva is majd megváltozom és olyan élethelyzetben leszünk, amilyenre ő is vágyik. Ami lehet, hogy így lesz, de lehet, hogy nem. Rossz ez így mindkettőnknek. Együtt élünk, de nemsokára elutazik a családjával egy pár napra, ahova én munka miatt nem tudok menni velük. Érdemes lenne az út előtt elmondani neki, hogy gondolkodjon ezen, hogy van-e így értelme folytatni a kapcsoltunkat? Vagy ez úgy tűnne, mintha a szakítás kimondásának terhét akarnám az ő vállára rakni? Mert nem így van, nekem nem a szakítás lenne a célom, de nem tudok úgy élni én sem, hogy ő egyre boldogtalanabb, és közben talán teljesen feleslegesen vesztegeti a fiatal éveit rám.