Szakítottál már úgy (akár hosszú kapcsolatban) hogy a másik fél nem sejtett semmit? Hogy csinàltad, mit reagált?

Én nem, de távkapcsolati exem meglépett egy ilyet. 2018. októberben történt. Szerdai napon volt egy összeszólalkozásunk, nekem kezdett újra elegem lenni a távkapcsolatból, véletlenül csúnyát mondtam, érkezését szombatra beszéltük meg már korábban, beígért egy filmnézést, le is telepedtünk a film elé, nem látszódott semmi, kimentem a konyhába, összeszedte a cuccait és tények elé állított. Hiába egyszer már elzavartam és legbelül tudtam az életképtelenségét, ez így undorító volt. Egyáltalán nem lehetett vele beszélni. Bocsánatot sem kért azért, hogy miért így csinálta. Egy hétvégén át kicsit rájártam a nyakára és csináltam neki egy csúnya dolgot. Sajnos van egy rossz bosszúálló oldalam. Bocsánatot kért és utolsó találkát akart volna normálisan rendezni, ám abban is csak magára gondolt. Hosszú lenne mindent leírni, de kérdőjeles összeköltözésben is tőlem várt volna el nagyobb áldozatot. Már akkor 1 évvel ezelőtt mondta mindenki, hogy koptassam le. Talán hülye voltam és görcsösen közös életet akartam. Közben valójában nem akart ő összeköltözni és exével 5 év alatt sem tette meg, az azért szakított. Visszatérve: csak kettőnk közötti kisvárosban találkozott volna. Pontosabban neki autóval az közelben van és hozzám soha nem is járt az autóval. Havonta egyszer ott találkoztunk így is, de én éreztem magamat megbántva és autó mellett volt bérlete hozzám. Nem értettem, hogy miért én ugráljak neki oda. Ezen újra úgy elsiklottunk, hogy soha nem történt meg. Önmagában rossz történet, de amúgy azóta társkeresőről újra megtaláltuk egymást és sikerült írásban jól rendezni. Nem utálom azóta. Igazából úgy vélem és úgy hiszem azóta félig, hogy ennek tényleg nem kellett működnie sokáig. Bár hiszem azt, hogy ide kellett volna jönnie és itt kéne új életének lennie. De nekem 1 év múlva jött párom. Még ha nem is akkor jövök össze párommal, de márpedig jönnie kellett és akkor exemnek hello mindenképpen. Csak az a baj vele, hogy ő azóta sem talált rá az új életére. De ez már nem az én bajom.

35/F

Semmi sztroi dráma nem volt a szakítás körül.

A kapcsolatban egyre nyomibban bénábban viselkedett valahogy, aztán egyre több feminim dolgai is voltak, én egyre jobban váltam vmi házisárkánnyá mert már kezdtem nem bírni amiket bénázik, egyre jobban utáltam a kapcsolatot és magam is hogy csak idegesít a saját barátom, mondtam is neki hogy én nem is vagyok önmagam a kapcsolatban utálok idegeskedni, de olyan szerencsétlen hogy szinte kiprovokálja, tehát nagyonis látta hogy nemigen birom már az egészet.

A feminim dolgai az ágyban meg végképp kicsináltak. A szextől már undorodtam elutasítottam az meg mégjobban felkavart hogy neki nem baj nem erölteti elég akkor ha csak k.verem neki! Na ez tette be a kaput teljesen már.

Aztán egy nap kiszaladt belőlem csendben morfondírozva mikor gépezett hogy nekem ez nem megy. Költözzünk szét. Így meg úgy akarom megszervezni.

Ő arra csak azt mondta hogy segít mindenben akkor is, és elfogadja.

És segitett is mindenben ma is valahol lelkitársam. Az undorom viszont állandó maradt felé, tehát barátilag oké, de mint pasi soha többé nekem nem kell. Nem vonz hanem egyenesen taszít.