A barátom miért nem akar kapcsolatot fenn tartani a családommal?

Na, a te párod pont olyan lehet, mint az első válaszoló.

Én sem kedveltem minden exem szüleit, de ha igazán szeretsz valakit, akkor azokat is elfogadod, akik neki fontosak. Ennyi erővel az esküvőtökre sem hívja majd meg őket és ott sem lesz hajlandó beszélni velük egyetlen szót sem? Itt nem az a legnagyobb baj, hogy velük nem beszél, hanem hogy még ennyit sem képes megtenni érted.

Mert kellemetlen neki. Van amikor jol elvan valaki a masik csaladjaval van amikor nem passzolnak annyira. Illetve egy kicsit pszichologiaibb oldalrol, a kapcsolaton belul mindkettotoknek megvan a szerepe es az egymashoz valo hozzaallasa es lehet , hogy nem tud termeszetesen beszelni vagy viselkedni veled, ha ok is ott vannak.

De ettol fuggetlenul ez illem kerdese es felnottkent lehetne annyi esze , hogy beilleszkedik a párja családjába es nyit felejuk még akkor is ha ez kezdetben kellemetlen es jobb lenne helyette a sajat dolgat csinalnia.

Meg még lehet száz másik oka. Pl. Volt olyan család az egyik baratnomnel ahol a szulok voltak az eretlenebbek es nem igazan sikerult kialakitaniuk csaladerzetet. Egy ido utan tolem is elvartak volna, hogy beilleszkedjek es probalkoztam is , nem vonultam el meg ilyenek. De számomra undoritoak voltak es csak a párom kedveert szoltam hozzajuk egyaltalan.

F

Megértem.

Én is csak udvariasságból vagyok férjem rokonaival meg ő is az enyémekkel, de nem akarunk a másikéval beszelgetni. Őszintén szólva szülőkre jellemző is, hogy nem érdekli őket a gyerekükön kívül más. Ha én vagyok anyóséknál alig beszélek és fordítva is igaz. Majd elalszunk.

"szüleimnek semmi bajuk sincs a barátommal. Sose szóltak neki semmi rosszat."

Nekem se, férjemnek se, mégis halálosan unjuk.

7, én a saját ronkonaimhoz nem mentem ki ülni és a falat nézni. Azzal beszélek, aki érdekel.

Nagyon sokan személyes sértésnek veszik, hogy valaki nem akar anyukájukkal haverkodni, de ha ezt a sértődöttséget kiveszed az egyenletből, teljesen logikus, hogy nem akarsz random más generációs emberek közt ücsörögni.

Szerintem ez az amit nem kell és nem is szabad erőltetni. Őszinte leszek hozzád, én is nagyon nehezen találom a hangot a férjem családjával. Apósommal vagyok nagyon jóban, de ugye együtt lakunk. Nagyon beteg, nem lehet magára hagyni. Vele nagyon jó a kapcsolatunk, kb mintha az apàm lenne. Jó ez így hülyén hangzik, de tényleg olyan jóban lettünk az évek alatt, hogy ő a lányaként kezel. Anyósom nem él már. Őt nem ismerhettem már, de a férjem is mondta, hogy kiidegelt volna engem, ha itt lenne. Tehát valószínűleg lett volna egy igen csak billegő anyós-meny kapcsolat. És mivel nincsen anyós, a sógornőm próbálta az elején ezt a szerepet magára venni. Nekem nagyon fájt. Indokolatlanul belém mart többször. Próbáltam a konyhában együtt főzni vele amikor nálunk volt. Próbáltam mindenhogy kapcsolatot építeni vele - nem sikerült. Mikor már hiszti rohamot kapott azon, hogy abban a házunkban lévő régi hajszárítóját használtam pár napig , mert az enyém bedöglött, akkor mondtam, hogy sajnos itt nekem nincsen szerepem ebben az egészben. Ő nem akar engem elfogadni. Nagyon sokáig azt hitte, hogy én ki akarom túrni őt az ingatlanból. Nekem soha ilyen eszembe nem jutott. Azért költöztem ide, mert a férjem nem volt hajlandó albérletbe menni és, mert a házat akarja újítani. Azóta eltelt 5 év. Összeházasodtunk, született egy gyerekünk. A mai napig is csak a sógornőm megtűr az asztalnál, mert az öccse felesége vagyok. Évente egyszer felköszöntjük egymást szülinap alkalmával (az sem minden évben) és ennyi. És hidd el, nincsen semmilyen alap konfliktus ami ezt belőle kiváltotta. Valószínűleg ennyire nem vagyok neki szimpatikus. Lehet irritálja a búrám, arcom, hangom, testbeszédem, mindenem. Nekem rossz érzés ez, de nem tudom magamat ráerőszakolni, ha ő nem akar velem kokettálni. Emiatt a férjem unokatestvéreivel (akik már felnőttek) sem alakult ki bensőséges viszony. Idegen nekem az egész család apósom kivételével.

A férjem az én családommal nagyon jól kijön, de ő nagyon extrovertált személyiség és az én családom is lazább ebből a szempontból. Nagyon sok egyéb más probléma van velük, viszont a férjemet soha sem vegzálták, mint ahogyan engem a sógornőm éveken keresztül. A szüleim azonnal elfogadták, hogy ő a párom, emiatt soha nem bántották. Szóval ez egy nehéz dolog, de ne erőltesd. Engedd el, ha nem megy nekik.