Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is így volt logikus? ( részletek lentebb, sajnos elég hosszan, bocs. És jobb kategóriát se találtam. )
Tök érdekes dolog történt velem, megírom, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.:)
Közel 20 év házasság után eldurrant az agyam és bejelentettem: elválok. Bőgtem, csomagoltam, rendeztem az új lakásomat- a bejelentéshez képest 3 hónap múlva sikerült mindent letisztázni és átcuccolni a saját lakásomba. Ez alatt a 3 hónap alatt megismerkedtem valakivel, akibe bele is szerettem és aki el is vált miattam. Igazából mire odaértek az utolsó cuccaim a saját lakásomba, addigra eldőlt: együtt akarunk élni, elkezdtük az elejét átköltöztetni hozzá.
A 3 hónap alatt a férjem először hőbörgött ( élhetetlen vagyok, úgyse boldogulok nélküle, majd jönnék én még vissza) majd könyörgött, utána panaszkodott az összes közös barátunknak és az enyémeknek is, majd ’nyomozott’ az új fiú után, aztán beletörődött, hogy ott hagytam, végül pedig kialakította a saját életét új körülmények között.
Közben – a 3 hónap alatt- én 2-3 barátnőmmel beszéltem meg az eseményeket, együtt búsultunk- panaszkodtunk-örültünk, majd lecsengtek a dolgok. Eltelt másfél év, a volt férjem jól él egyedül, én jól élek a párommal, időnként beszélgetek a barátnőkkel úgy, mint eddig is. Viszont pár hete azt vettem észre, hogy egy kb 25 éve egyedül élő, ’35 éve barátnőm’ egyre kevésbé akart velem kapcsolatot tartani, majd egyszer csak nem vette fel a telefont, nem is hívott vissza, de semmilyen magyarázatot nem adott erre a dologra. Én eleinte próbálkoztam, majd meguntam és megírtam, hogy OK, ha nem akar velem kapcsolatban lenni, hát nem akar, nem fogom erőszakolni, ha meggondolná magát, megtalál. Ugyanakkor- magamat ismerve- úgy gondoltam, részemről itt vége a dalnak. Érteni nem értettem, de elfogadtam.
Most viszont, kicsit később hirtelen megvilágosodtam: azért pattintott le engem, mert megpróbál összejönni a volt férjemmel. Már akkor is irigyelte ezt a kapcsolatot, amikor összeházasodtunk, bár a válásommal egyetértett és támogatott, de utána az volt az érzésem, hogy az új páromat is irigyli. De ez sose volt bennem meggyőződés, csak olyan fel-fel bukkanó kósza gondolat, amit nem elsöpörtem, hanem ami jött -ment a fejemben, de számomra nem volt jelentősége. Ő a kb 25 éve történt válása óta mindig próbálkozott, de sose jött össze normális párkapcsolata. Ezt gyakran megbeszéltük, kiveséztük, de az, hogy ’irigyel’ engem a kapcsolataimért, az csak benyomás volt. Ugyanakkor tény volt a saját magánéletének a kudarca, ezt ő maga is gyakran elmondta pl úgy, hogy’ Minden egyéb téren sikeres vagyok, de a párkapcsolataim sose sikerültek.’
Most nem azért foglalkoztat a dolog, mert bármilyen szinten is zavarna az, hogy az egyik legszorosabb barátnőm ráhajt a volt férjemre( sose próbálkozott addig, amíg együtt voltunk, ezt maximálisan a javára írom) hanem nem értem, miért kellett ehhez szó nélkül megszakítani velem a kapcsolatot? Annyira extra-szokatlan lenne az, hogy egy ’elhagyott férj’ és a megpattanó feleség ezer éves barátnője összejönnek vagy ha nem is jönnek össze, de az egyik bepróbálkozik a másiknál? Mert én ebben a világon semmi problémát nem látok, mindkettő független, szabad és akár még azt is mondhatnám, hogy össze is illenek. Szóval nem az ’összejövéssel’ van gondom, hanem azzal, hogy miért nem lehetett ezt 2-3 értelmes mondattal, felnőtt módra lekommunikálni? Miért nem lehetett azt mondani, hogy szüntessük be a szoros baráti kapcsolatot, mert az új szituban ezt ők nem érzik egészségesnek? Miért kellett némán megpattanni?
Egyébként be kell vallanom, hogy ez a dolog engem érzelmileg semmilyen értelemben nem érint: sem az összejövésük , sem az ’elveszített’ barátnő.( addig zavart, amíg nem értettem. Most már értem, elfogadtam.) Nem érzem magam sem sértettnek, sem magányosnak, sem ’kidobottnak’, egyszerűen boldogan élem az életem a párommal, a gyerekeinkkel, a megmaradt barátaimmal. Amit nem értek: 35 év alatt annyira nem ismert meg engem, az értékrendemet, hogy ezt az ügyet csak így látta elrendezhetőnek?
Ti hogy viselkedtetek volna ilyen szituban a szereplők helyében? Ti is úgy gondoljátok, hogy a ’legsimább’ módot választotta? Vagy a legfájdalommentesebbet? Vagy a leglogikusabbat? Vagy nem is lett volna más értelmes mód?
Na, ezt most majd tudatosan ki fogom emelni, mert többen érdeklődtek anno priviben, és nem sok teteje van mindenkinek külön-külön...
Felbukkant a 'barátnőm' olyan kéréssel, ami nagyon fontos valóban és senki más nem segíthet neki, csak én. Tehát kellettem, hogy elmondjam: tanúként írtam alá egy iratot, amit mindkét fél önként, kényszer hatása nélkül, a megállapodással elégedetten, jókedvűen a szemem előtt írt alá... Ketten voltunk tanúk, de a másik személy már elhunyt.
Volt egy kérésem: szeretném érteni és az ő szájából hallani, hogy mi volt az oka annak, hogy megszakította a kapcsolatot. Elmondta: valóban irigyelt, irritálta, hogy nem csak békésen sikerült elválnom, hanem nagyon jól is élek azóta... Tetszett neki a volt férjem, csalódott és depis volt, amiért nem jött össze... Tudat alatt is azt remélte, hogy a válásom után egyedül maradok és közösen tölthetünk sok-sok időt, oldódik az a fajta magánya, amit a partner nélküliség okoz... Rossz passzban volt amiatt a családi ügy miatt is, ami miatt most a tanúvallomásom is kellene...
Megköszöntem az infókat és jeleztem hogy várom az idézést. Ma volt a tárgyalás, elmondtam, amit el kellett ( nem kellett hazudnom, a 'barátnőmnek' volt igaza, akkor mindkét fél örömmel, önként írta alá az iratot) és hazajöttem. Ő a tárgyalás után szintén hozzám jött, bocsánatkéréssel és azzal a hittel, hogy minden OK. Tárgyszerűen közöltem kapun keresztül, hogy ha ezzel a perrel kapcs. van még rám szükség, akkor a bíróságon bármikor elmondom azt, amit én láttam, hallottam, de egyébként felejtsen el.
Na, most van vége a brazilnak:)
Szép napot nektek!
válasza:Végre megtudtad azt, amit már amúgy is. Szomorú, hogy sokszor nem kap választ az ember, de el kell fogadni gyakran ezt is.
Jó, hogy megkérted, és az is, hogy ő legalább őszintén válaszolt, nem hazudott.
Az csak megjegyzés, nem igazán tartozik ide, de kevesen tudják, és ezért mondom csak: a tanúskodás törvényi kötelesség, nem szívesség. Megtehette volna, hogy csak szól az ügyvédnek, hogy te vagy a tanú, és az ügyvéd beidéztet a bíróság által, és akkor köteles vagy igazat válaszolni, akármi van, beleértve munkát vagy egyéb elfoglaltságot is.
Elvileg nem kérhetsz érte cserébe semmit, legalábbis nem kötheted feltételhez a vallomást. De azért nyilván feltehetsz kérdést.
És jogos, hogy egy ilyen súlyos dolgot egy bocsival nem felejtesz el, és nem kérsz többet a barátságából:
Eljátszotta a bizalmadat, megbízhatatlan emberben meg dőreség megbízni, és olyannal meg minek barátkozni.
Mást mondanék talán akkor, ha ezt nem ilyen szorult helyzetben vallja be, hanem egyszer csak felhív, hogy te üljünk le beszélni, és elmondja, hogy depis volt, hogy ilyen volt olyan volt, de így és így sokat fejlődött, és bocsánatot kér, és amúgy is már örül a boldogságodnak, de akkor se biztos.
válasza:Hogy a kérdező milyen irigy és rosszindulatú a volt férjére mert egyértelműen leszedte töle a barátnő . Teljesen érezhető az összes kommentjében a rosszindulat és a féltékenység 😆🤣 felszarvazott elkeseredett kibæszott nő lett és nem bírja elviselni hogy nem ő van középpontban és inkább direktben úgy intézte az egészet irigységből hogy a volt férjének ne jöjjön össze semmi. Minden más kamu amit ír 😆🤣😉
Fordulj pszichiátriai kezeléshez mert baj van a toronyban nálad de nagyon is. Az ex férj és a barátnő meg éljen sokáig együtt szeretetben és boldogságban közös gyereket vállalva. Tuti dúl a szerelem közöttük ❤️😉😃😁 ilyen az igazi álompár. Fogd fel végre kérdező! Nem kellesz neki többé
válasza: válasza:Pedig egyértelmű. A (szem)tanúnak szükség esetén tanuskodási kötelezettsége van, mint ahogy baleset esetén az embernek szükség esetén segítségnyújtási kötelezettsége még akkor is, ha nem ő okozta a balesetet, de nincs más.
A hamis tanúzást meg bünteti a törvény.
Pusztán azért szokták megkérdezni, mert vagy nem tudják, hogy kötelező, ill. udvariasságból, ill. hogyha a másik valamilyen okból ne a felkérőnek kedvezőtlen dolgot mondjon. (Van egy tanúm, aztán a bíróság előtt ellenem vall, kb. olyan, mintha kihívom a mentőt, mert baleset ért, erre a mentőt egy részeg sofőr vezeti, és elgázol.)
Tehát amikor valaki aláír tanúként bármit, ezt a kötelezettséget is vállalja, nem csak firkál egyet. Mi más értelme, célja lenne jogi szempontból?
Én is tanúskodtam már, rendőrségen is és bíróságon is.
Ha valaki meg nem megy el a bírósági idézésre, akkor rendesen megbüntethetik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!