Hogyan tudnám úgy megbeszélni a férjemmel, hogy segítsen itthon, hogy végre meg is értse és ne csak múló elmezavarnak gondolja?

Hosszú kapcsolat, kihűlő házasság, problémás gyerekek, szóval minden adott egy nehézségekkel küzdő kapcsolathoz.

Én itthon vagyok GYES-en, ő dolgozik. A gyerekek nagyok, de ők is csak segítseggel, meghatarozott paraméterek mellett csinálnak bármit is, szóval ahhoz is én kellek. Eljutottam arra a pontra, hogy túl sok nekem minden is egyedül. Ezt már többször elmondtam a férjemnek, megbeszéltük, megígerte, hogy változtatni fog 1-2 napig próbálkozik, aztán megint semmi. Lassan már a kérlelésbe, megbeszélesbe és veszekedésbe is belefáradok. Akarhogy is nézem egyedül már nem megy. A napom java azzal telik, hogy a gyerekekkel, gyerekekért rohangálok, utana meg vár a ház, a kert, a tanulás a gyerekekkel, a rutinok. Ő pedig nem érti, hogy mindenben mi nekem a sok, mikor ő nem is cseszeget, ha rumli van... Na, kössz! Engem viszont zavar, főleg, hogy azért a burkolt célozgatások is megvannak.

A válás nem megoldás. A gyerekeknek amíg csak élünk szükségük lesz ránk és alapból a szeretet még megvan, de most már mintha 4 gyerekem lenne. Kezdek besokallni!