Léteznek még olyan nők, akik társas magányban élik a házasságukat/kapcsolatukat és szeretőn gondolkodnak?

Én is társas magányban élek, de én itt nem csak a szex hiányára gondolok, hanem a társam hiányára is. Együtt élünk, de mégis külön. Nem csaltam meg, gondoltam már rá, de én nem tudom megtenni. Én nem tudok érzelmek nélkül szexelni ( én igazából a szeretkezés szót szeretem, de azt egy idegennel nem lehet)

Egyébként ha keresnék partnert, csak azt szeretném hogy szeressen, vagy nagyon jól játsza el, hogy szeret. Nagyon nagy szeretethiányom van...

Nekem nem számítana, hogy izmos-e, van-e tetkója, a pénze meg végképp nem érdekelne, mert el tudom magam és a gyermekeimet is tartani és összeköltözni sem szeretnék soha senkivel.