Ez így normális? Fiúk, mi a fontosabb: a haverok, vagy a barátnőtök?

Barátommal egy suliba járunk. Ez alapján, -gondolom én-, arany életünk lehetne, hiszen könnyedén találkozhatnánk amikor csak akarunk. Ehhez képest, jó ha naponta fél percre összefutunk, és az is vagy véletlen, vagy én intézem el (ő úgy gondolja, h az is véletlen...). És, mikor végre találkozunk, akkor is pár perc után elmegy, mert tanulnia kell. Ez nem lenne akkora baj, ha mondjuk úgy gondolná, h a suli nem valami romantikus hely, legyünk együtt inkább máshol. De ez sem nagyon jön össze, mivel ő a legtöbb nap egész délután tanul (ezt néha elhiszem, néha nem), nekem pedig szinte minden nap edzésem van. Jön a hétvége, és én már alig várom, hogy végre elfelejthessem a sulit, kicsit kikapcsolódjak, bulizzak, ilyesmi. Ezeket, természetesen, vele együtt képzelem el, hiszen mint írtam, hét közben eléggé elfoglaltak vagyunk. Néha van, hogy ő hív, de én gyakrabban. Ez is kicsit zavar. Sokszor hallom azonban, ugyanazt amit hét közben, hogy tanulnia kell...hát, ezzel ugyebár nem tudok vitatkozni. Így aztán az utóbbi hetekben a péntek estét választottam, és a múltkor be is jött, akkor ráért. Ezen a héten péntekre a haverjaimmal beszéltem meg, hogy elmegyünk bulizni, és én persze rögtön hívtam őt is. Azt mondta, hogy van kedve, csak nem tudja, h ráér -e. Ma azzal fogadott, hogy nem ér rá, mert a haverjaival lesz. Ezen nagyon elszomorodtam, főleg, mivel még egy "bocsi"-t sem tett hozzá, egyáltalán nem láttam rajta, hogy nagyon sajnálná. Arra gondoltam, hogy mivel a múlt pénteket velem töltötte, most úgy gondolja, hogy a haverjain a sor. Ennek ellenére nem esett jól. Szerintetek?

Úgy érzem tehát, hogy én igyekszem mindent megtenni, hogy vele lehessek, viszont nem annyira. Az is furcsa nekem, hogy minden délután, és hétvégén tanul, ezek ellenére még a szünetekben sem ér rá? Én sem vagyok egy rossz tanuló, sőt, eddig minden évben kitűnő voltam, de azért nekem marad időm arra is, hogy kicsit mással foglalkozzak... A kérdésem tehát: szerintetek ez így normális, vagy jól érzem, hogy valami nincs rendben?