Miért szigetelődik el a párom tőlem? Mi lenne a jó döntés, mellete maradni vagy elengedni?

Nagyon nehéz időszakban vagyunk a párommal. Nem tudom mit tehetnék.

Nem rég borzasztó traumát élt meg a párom és nem tudtam támogatni. Most hogy nagyrészt túllépett ezen mégsem akar közeledni hozzám érzelmileg eléggé vagy nekem úgy tűnik.

Már korábban is közölte, hogy egyre kevésbé vannak érzései irántam mióta úgy gondolja, hogy nem állok ki magamért. Én személy szerint nagyon szeretem a párom. Teljesen megértem az álláspontját ezzel kapcsolatban és hogy szeretné ha önállóbb lennék.

Ezelőtt ez nem volt akkora gond míg nem közöltem vele hogy gyanúsnak találom hogy több fele kacsintgat és mikor másokkal irogat akkor pofátlan velem szemben. Ezt annak véltem tudatosítani, hogy a kapcsolatunk elején naivan elkövetem azt a hibát, hogy nem utasítottam vissza az udvarlást és hazudtam neki erről, nem csaltam meg a párom viszont, tapasztalatlan voltam ezen a téren és hibáztam, több szempontból is. Azóta eltelt több, mint 1 év. Első komoly kapcsolatom, karrierista vagyok és inkább kerültem azt hogy érzelmileg függjek valakitől, arra is gondoltam talán ezt szerette bennem a párom én aztán nem függők senkitől de tőle kezdtem túlságosan is.

Első találkozásnál bele szerettem a páromba viszont próbáltam távol tartani magamtól és randizgattam, mert egyszerűen nem tudtam hova tenni az érzést tudni akartam tényleg szerelmes vagyok vagy csak egyszerűen sima fellángolás, ezért tényleg hibásnak érzem magam. Már 1 és fél éve vagyunk együtt a párommal, kapcsolatunk nagyon nehezen érett meg, úgy éreztem nagyon nevelgessük egymást, minden hülyeségen túltettük magunkat. Viszont miután elkezdtünk szexuális életet élni, nekem egyre több figyelemre volt szükségem, ő egy idő után úgy érezte ezt nem tudja megadni nekem, lassan át estünk arra a pontra, hogy sehol nem tudunk dűlőre jutni, de mikor igen azt is együttlétekkel éljük meg, ez is egy ideig kimaradt mikor én teljesen kétségbe estem hogy nem vagyok elég jó és még attól is rettegek hogy fiatalon anya legyek.

Sajnos valagol be kell látnom közben is voltak problémák, néha a párom rettenetesen pofátlanul beszélt velem, és úgy éreztem nem vagyok több neki egyszerű kurvánál, máskor meg a tenyerén hordozott és úgy vigyázott rám mintha én lennék a mindene, ilyenkor inkább tűnt úgy hogy önmaga, szóval annak tudatositottam hogy agresszív és indulatos természete miatt teszi. Rengeteg veszekedés és fájdalmas pillanataink voltak. Egy idő után tényleg csak hagytam magam mondjon amit akar egyszer vége lesz, ha szeret abba hagyja. Akkor kezdődött hogy nem állok ki magamért, dühömben a legfájdalmasabb pillanataiban minden mocskot amit egy fél év alatt megettem, rá vetítettem ki támogatás helyet, azt hittem így legalább meghallgat... Nem tudom elnézni azt a borzalmas viselkedést és a szavaket amiket tőle kaptam, de ebben az esetben szörnyen viselkedtem nem tudom magamnak sem megbocsátani. Erre még rá játszik alapvetően úgymond távkapcsolatban is vagyunk mivel egyetemet végzek egy távolabbi városban, ő dolgozik ezért olykor csak 2/3 hetente látjuk egymást. Mikor együtt vagyunk kevésbé vitás a helyzet, de konfliktusok vannak.

Össze omlottunk mindketten, szivfájdalommal éljük meg hogy nem működik a kapcsolatunk úgy ahogy kellene...

Nekem egy elég mély pillanatomban volt egy röpke elképzelésem arra is hogy a párom biszexuális, mivel állandóan a barátaival akar lenni, jobban érzi mellettük magát érzelmileg mint akármelyik nővel akivel bármilyen kapcsolatban volt, azt mondta velem valahogy jól kijön talán senkivel ennyire összhangban nincs, és én is hasonlóan vélekedtem erről, ezzel lassan kezdtem kizárni a dolgot és eltekinteni tőle hogy csak kepzelgek, de még mélyen vannak kérdéseim ezzel kapcsolatban is, igazából ezt is eltudnám fogadni, ha kellően komunikálnánk róla. De képtelenség komunikálni vele. Minden apróságon felcsattan nagyon érzékeny természetű.

És mindig ha úgy érzi már nincsen kellő képen biztonságban vagy túlságosan is rá vagyok akaszkodva, és ha úgy látja bánt engem inkább elmenekülne tőlem ahelyett hogy támogason. Most azon gondolkodom hogy talán elkerülő kötődésben szenved.

Őszinte legyek akármelyik szituáció is van csak szeretném őt megérteni, mert tényleg szeretem, vagy ha nem akar velem lenni és úgy érzi mással lenne akkor tudjam elengedni úgy, hogy tudom hogy rendben lesz. Már tényleg legjobbtól a legrosszabb dolgokig mindent átgondoltam. Komolyan azon a ponton vagyok, ha megcsalt jól tette menjen, mert tényleg teljesen tönkre mentem és is és tudom hogy ő is, ha nem akkor csak szeretném őt megérteni és mindent megtenni hogy boldogok lehessünk, akkor ha ez ahhoz vezet hogy külön utakon járjunk, bár inkább mellete szeretnék lenni mintsem tavol tőle...

Nagyon nehéz helyzetben vagyok... Dolgozom magamon és próbálok megváltozni magamra figyelni, mert tényleg elhanyagoltam magam érzelmileg és fizikailag is kritikus állapotba kerültem.

Mindent összevetve látom nem voltam felnőve egy kapcsolathoz akármennyire vagyok már felnőtt, most jutottam el arra pontra hogy tudjam mivel jár ez és mit jelent, és ezért akármennyire borzalmasnak tűnt a kapcsolatunk én hálás vagyok a páromnak, így vagy úgy a 2 és fél alatt mióta megismertem érzelmileg és tudatosságban is sokat fejlődtem általa.

Valahol reménykedem benne hogy ha látja jobban vagyok, és összeszedett, újra egyhangúan tudunk beszélni és harmonikus kapcsolatban lehetnénk.. Viszont valahol arra is gondolok hogy jobb lenne mindkettőnknek ha elengedném őt...

Összeségében személy szerint arra jutottam hogy valószínűleg csak azt szeretné a párom hogy önállóbb legyek, de mivel szorongok is nehéz ezt 100 százalékban tudatosítani tekintve hogy tényleg minden szóba jöhetne annyira kérdőjeles a helyzet...

Éppen ezért véleményektekre vagyok kíváncsi, hogy szerintetek mi lehet a valós oka, hogy a párom ilyen módon távolodó magatartást folytat, és hogy szerintetek melyik a jó út?