Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van az, hogy amikor nem érdeklődnek irántam, akkor én érdeklődök mások iránt, de ha ők is elkezdenek irántam, elvesztem az érdeklődésem?
20 éves lány vagyok, tudni kell, hogy a szüleim gyermekkoromban szrrá csalták egymást, nincs meg bennem az egészséges párkapcsolat mintája. Apukám irántam sem érdeklődött sosem, az új felesége keresztfiáról többet tud, mint rólam, saját gyerekéről.
2 éve együtt vagyok egy fiúval (ő is 20 éves), aki mondhatni tökéletes. Nagyon jó kapcsolata van a családjával, otthon bármit meg tud javítani, főz, mos magára, az egyik legjobb egyetemen egy nehéz reál szakon 4,5-ös átlaga van, mellette fizikai munkát is végez, amivel finanszírozza az albérletének a költségeit. Testileg lelkileg működnek a dolgok, de valahogy részemről mégsem. Nem egy ronda srác, majdnem minden lánybarátjával úgy ismerkedett meg társaságban, hogy bepróbálkoztak nála, de mindig mondta, hogy én vagyok neki, ők meg ezt megértették. 2 év alatt 2x szakítottam vele (az elmúlt 1 évben már nem), de valamiért úgy érzem most is probléma van. Nemrég volt télen vizsgaidőszak egyetemen, ilyenkor kevesebb ideje volt rám, nem írkáltunk, találkoztunk annyit és ez nekem valahol jó volt, örültem neki, hogy nincsen rám tapadva (hetente 1x találkoztunk). Aztán most, hogy megint van több ideje szorgalmi időszakban és tudunk 2-3x találkozni hetente, úgy érzem nincs szabad terem, állandóan beszélgetni kell vele és én nem szeretnék ennyit. Én is tudom, hogy baj van azzal, hogy így érzek, hogy furának tartok egy más számára tökéletesnek tűnő kapcsolatot, de akkor is így érzek. Mindkét szakítás alkalmával is végig tartotta velem a kapcsolatot, aztán én mindkétszer meggyengültem és újra összejöttem vele, mert végülis szeretem, de tudom, hogy nem én vagyok neki a legjobb, nem tudom megfelelőképpen kimutatni az érzéseim.
Aki járt már hasonló cipőben annak elmúlt ez az érzés valamennyi idő után? Vagy a kapcsolat végetért, mert a másik félhez képest túl erzelemmentesek voltatok?
Emberileg tényleg nagyon szeretem és csodálom, próbálkoztam előhozakodni azzal, hogy legyünk inkább barátok, de azt mondta túlságosan szeret ahhoz, hogy csak a barátom legyen.
“Félsz szeretetet adni és kapni, nem érzed magad méltónak rá.”
Én nem feltétlen hozzám ezt összefüggésbe önbizalomhiánnyal vagy azzal, hogy az illető kevésnek érezné magát hozzá. Én is rájöttem az évek alatt, hogy nem vagyok egy kifejezetten érzelmes típus és irritál is, ha a párom az, egyszerűen nekem nincs igényem a túlzott érzelmekre. Ettől még nagyon is van önbizalmam és tudok boldog lenni enélkül, pont a “nyálaskodás” nem tesz boldoggá😅
Olyan párt kell találni, aki hasonló igényekkel rendelkezik. Illetve, az mondjuk fura, hogy neked a heti 2-3 találkozó már sok. Szerinted tényleg szereted azt, akivel nem vágysz ennél több együttlétre? Nekem ha olyan pasim volt, akinek csak ennyire volt igénye, mindig hamar kiraktam őket, mert úgy éreztem, hogy fixen nem szeretnek, ha még heti 2 talitól is besokallnak…ez szerintem nem egészséges dolog, alapvetően arra kéne vágynod, hogy minél többet együtt lehessetek. Persze megkell legyenek a külön programok, hobbik is, de érted…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!