Babát várok, nem bízom a páromban?

Sziasztok!

Kicsit kacifántosan indult a kapcsolatunk, anno évekkel ezelőtt. A barátság extrákkal dologból lett egy komoly párkapcsolat. Amíg csak “barátok” voltunk, addig mindenki élte az életét….. mióta együtt vagyunk, azóta természetesen csak ketten vagyunk a kapcsolatban, nincs kikacsintgatás. Kiderült, hogy bár csak 1-2 év múlva szeretnénk babát, mégis teherbe estem. A kezdeti “sokk” ellenére természetesen örülünk, várjuk. Mégis azt érzem, hogy nem bízom benne. Kifejezetten nem ad okot, mindig a kedvemben jár, semmiben nem szenvedek hiányt mellette(sem érzelmi, sem materiális dolgokban), érzem, hogy szeret. Mégis azt érzem, hogy vannak dolgok, amikben nem őszinte. És ez egyszerűen felemészt. Sokszor van rossz kedvem, a gondolataim nagy részét az tölti ki, hogy mi van ha…

Azt gondolom, hogy az a probléma, hogy elég forgalmas életet élt, mielőtt összejöttünk. Rengeteg nővel volt dolga. Viszont azt is tudom, hogy ha nem gondolta volna velem komolyan, össze sem jöttünk volna. Illetve mondtam neki, hogy ha egyszer is megtudom , hogy félrelépett, akkor nem maradok vele.

Nem tőle várom a megoldást, én szeretnék a saját fejemben rendet tenni. Akik hasonló helyzetben voltak/vannak, hogyan alakítottátok ki magatokban a bizalmat?