Kontroll mániás a barátnőm, hogy tudnám erről leszoktatni?

Lehet, hogy nem tanult meg még alkalmazkodni másokhoz. Eddig minden úgy volt, ahogy ő akarta, mert csak a saját igényeivel kellett törődnie, még nem tudja kezelni, hogy most már egy másik emberre is tekintettel kell lennie. Beszéld meg vele, hogy most már ketten vagytok, és mindkettőtök preferenciáit össze kell hangolnotok. Kompromisszumok nélkül nem működik egyetlen kapcsolat sem.

Ez az első komolyabb, összeköltözős kapcsolata?

Szakíts vele, ezt komolyan mondom.

Aki ilyen konrtollmániás, hogy abba is beleszól kb, mikor sz.rsz, az pszichés kezelésre szorul.

Erre nem "mentség", hogy egyedül élt x éven át.

De vele maradhatsz; próbálhatod megváltoztatni őt, aztán majd 2-3 év után rájössz, mennyi időt dobtál ki az életedből egy betegesen kontrolláló ember hülyeségeire.

Vannak olyan pasik akik felé megfelelési kényszer van es vannak olyanok akiket ledominálnak simán.

Nem vagy mellette férfi.

Vagy pl egy pl 190 es turmixokat cainálo pasinak aligha merne beszologatni milyen tejet igyon milyet ne.

Az én barátnőm is kontrollmániás. Hát nem könnyű. Egyrészt azt fogadd el, hogy leszoktatni nem lehet. Mindig ott lesz benne a vágy, hogy irányítson. Kérdés, hogy felismeri-e ezt és ér-e neki annyit a kapcsolatototok hogy a fontosabb dolgokban uralkodjon magán.

Nálunk ez így működik. Hagyom hogy az apróságokba (úgy a dolgok 90%-a) beleszóljon cserébe amikor nekem is fontos, akkor tűrtőzteti magát.

Ennek ellenére nem olyan egyszerű, pedig tényleg dolgozik rajta.

Ő is egészséges étrend mániás. Gyakorlatilag itthon semmit nem ehetek, ami szerinte nem tökéletesen egészséges, a legtöbb esetben zöldséges kajákat eszem, mióta kitalálta, hogy a zöldség alapú táplálkozás a jó.

Házimunka percre pontosan ki van számolva hogy 50% legyen, és ha éppen elfelejtek valamit megcsinálni, akkor ne tudd meg, mekkora világvége hiszti van, meg mindenféle büntetés szerűséget talál ki, hogy legközelebb ne felejtsem el. Pl. volt h nem szedtem össze a ledobált cuccaimat és cserébe az egész péntek estét takarítással tölthettem, egy hosszú listával hogy mit kell kisuvickolnom a lakásban, ezért nem mehettem el találkozni a haverokkal amíg kész nem lettem (szerencsére azért pár óra alatt végeztem így 10-re oda tudtam érni).

Ha meg vmit nem elég alaposan szépen csinálom akkor kezdhetem újra, bár ez a tulajdonsága elég jól rászoktatott az alaposságra.

TV (sorozat) nézés napi 1 órára, netezés szintén napi 1 órára limitálva, hétvégén 3 órát játszhatok, de ha túllépem, következő héten nulla játék.

Pornó nézés stb. természetesen tilos, és betegesen féltékeny, szóval a mobilomat mindennap átnézi, és folyamatosan tudja azt is merre járok épp.

Ha elmegyek valahova inni haverokkal max 2 sört ihatok (ha ő is ott van), de ha nincs is ott és berúgok, akkor nem enged be a lakásba kb.

De pl. abba már nem szól bele h kivel barátkozzak (Eleinte ebbe is beleszólt) meg milyen hobbiaim legyenek, mivel töltsem az én-időmet (kezdetben mindenképp meg akarta szabni, h az én-időt csak vmi nagyon hasznos dologgal pl. tanulással vagy olvasással lehet tölteni)

Pénzügyekben, nagyobb döntésekben is mostmár teret hagy nekem.

Szóval nem egyszerű de én megvagyok így. Leírva szörnyű lehet, de már hozzászokta, van egy kerete az életemnek, cserébe persze rengeteg pozitív tulajdonsága is van, és nagyon szeretjük egymást.