Normális, ha nem vagyok boldog a kapcsolatomban? Mit lehet tenni?

Már sokszor azt se tudom mihez kezdjek a barátommal. Már évek óta csak hétvégente összejárunk, és ennyi. Ezért csak így találkozunk, mert hétköznap mindketten dolgozunk, és kicsit messzebb lakunk egymástól. A kapcsolatunk eleje izgalmasabb volt, most már unalmas. Eleinte még képes volt meglepetéseket okozni, akár közös programokkal is.

Még most is hoz nekem a kedvenc csokimból, mindig mikor találkozunk, de mikor együtt vagyunk, és épp itthon vagyunk, akkor is csak a telefonját nyomkodja. Azt mondta ez pont elég, örüljek hogy mellettem van, mert amúgy mindig megölel, meg ilyesmi. Próbáltam neki több ötletet felvetni, hogy mit is csinálhatnánk közösen, de semmire nem vevő.

A nyaralás szerinte felesleges, nem is voltunk közösen még sehol sem nyaralni. Szerinte pont elég ha képen, vagy videón látom az adott helyet. Felvetettem azt az ötletet, hogy nyáron elmehetnénk a Balatonra nyaralni kettesben, de nem volt vevő az ötletre. Ha kirándulni megyünk is mindig csak ugyanazokra a helyekre megyünk, ami számomra már unalmas.

Már még csak sétálni sem megyünk együtt. Van úgy hogy étterembe vagy pizzériába elmegyünk kajálni, de akkor se nagyon szól hozzám, akkor is a telefont nézi, ha nem éppen eszi a kaját.

Volt már olyan is, hogy a talit is elodázta egy nappal, mert éppen akkor a haverokkal lógott. Pedig csak hétvégente találkozunk, tehát az se játszik közre, hogy nem hagyom őt élni. Telefonon se kérdezi meg sosem, hogy hogy vagyok, mit csinálok.

Mikor próbáltam neki a problémáimról beszélni, azt mondta ezek nem igazak, és ilyenkor rögtön eltereli a témát.