Sose lesz normális családi kapcsolatom miattam?

Elég hülyén érzem most magam. Most 20 éves vagyok de sok családom volt már.. mindig volt valami ami miatt nem maradhattam az aktuálissal. Pedig volt ahol jól éreztem magam, volt ami nagyon rossz volt. Nem akarom sajnáltatni magam de jó lenne valakinek elmondani ezt. Szerintem én sokat sérültem az évek alatt és ez most jön ki rajtam. Régebben nem érdekelt semmi, haragudtam az egész világra de főleg a vérszerinti szüleimre akikkel valójában soha nem találkoztam vagy csak nem emlékszem rájuk. Nem tudok róluk semmit és arról sem, hogy miért alakult így az életem. Régen meg akartam találni őket de már nem biztos hogy szeretném. Úgy vezettem le a dühömet, hogy mindig azt csináltam amit nem lett volna szabad és nem fogadtam szót senkinek. Rossz gyerek voltam, olyan magamnak való. Mindig szerettem feszegetni a határokat és úgy élni, hogy megbotránkoztassak másokat. Ez már elmúlt de szeretek most is szabad lenni. 10 éve ismerem a "családomat" akiknek sokat köszönhetek. Anyukám a megtestesült szeretet és türelem, visszanézve az életemet ő az egyetlen aki mindent megbocsátott és soha nem bántott meg egy szóval sem, pedig neki lett volna a legtöbb oka erre. Apám kicsit másabb de ő is elég türelmes és neki is sokat köszönhetek. Van 2 saját gyerekük még akikre irigy voltam pedig ritkán éreztem okkal azt, hogy kivételesek. Néha a fejemhez vágták a dolgokat de alapjáraton megvagyunk egymással. Tudom, hogy családtagnak tekintenek engem is de én nem érzem magam annak. Mindig volt bennem valami ami ezt nem hagyta és érezteti hogy nem közéjük való vagyok. Családi összejöveteleken is tök hülyén érzem magam. Hálás vagyok nekik, hogy befogadtak és törődtek velem de szeretném ha zökkenőmentesen mennének a dolgok és nem jutna eszembe minden alkalommal az, hogy nem tartozom közéjük. Már nem élek velük de néha náluk vagyok napokig. Van amikor huzamosabb ideig érzem ezt, akkor csak telefonon beszélünk és mindig hazudozok, hogy miért nem megyek. Nem mondtam még el nekik ezt de biztos érzik ők is. Az ilyen összejöveteleken mint karácsony, születésnap vagy valami szívesebben figyelem őket vagy vonulok arrébb. Tudom hogy én magam vagyok az oka ennek az egésznek mert én zárom el magam tőlük. De mit tegyek hogy ez változzon? Jó lenne ha végre családtagként tudnám kezelni magam.