Velem van a baj, vagy vele?

Igyekszem önkritikus lenni és tényleg szeretnék megoldást találni a problémáimra, de nem tudom, hogy mit tudnék még tenni.

32 éves férfi vagyok, a párom 33 éves nő.

Mostanában gyakran mondja, hogy azt érzi nem vagyunk egymásra hangolva és folyamatosan bénázom.

Példa: mondta ma, hogy csináljak neki palacsintát.

Én meg sütöttem palacsintát mire megjött este, ő meg egyből sóhajtozott, hogy azt ő reggelire gondolta és hogy azután süssem meg, hogy elment aludni, hogy ne érezze meg az illatát. Ezt tényleg így szoktam általában, de olyankor mindig mondja, hogy süssek reggelre. Gondoltam most kivételesen most szeretné.

Aztán töltöttem neki egy pohár tejet, amitől szintén kiakadt, hogy akart beletenni egy kanál fehérjét és arra önteni a tejet, erre teátrálisan elővett egy másik poharat és áttöltötte, aztán elment aludni egy szó nélkül.

Mondtam neki, hogy szerintem ezek nem voltak ekkora nagy problémák, mire ő azt mondta, hogy de sok ilyen van és nagyon elege van, és ne zúdítsam rá a lelki terrort ezzel, nem igaz, hogy nem látom, hogy milyen fáradt mostanában. Mondtam, hogy de, látom, és ezért szeretnék ott segíteni ahol csak tudok...

Nekem ezek marhára fájnak és ha elmondom neki, akkor én vagyok a drámázós, hisztis pasi, aki bűntudatot akar benne kelteni. Így inkább lenyelem az érzéseim.

Mit lehet ezzel kezdeni? A rossz érzés bennem marad és nekem tökre hiányzik egész nap, jó lenne nap végén egy jót beszélgetni, megölelni egymást, de semmi nem volt ma sem. Elment dühösen, sóhajtozva aludni. Kezd nagyon szeretethiányom lenni. Kb. egy hete megy ez a rideg mogorvaság.